Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» 'hozz- (219 : 18), kadirdi 'hozott' (219 : 19), káliy 'jön' (220 : 20), kölip 'jővén' (220 : 17), cágiliy 'visszavonul' (220:19), geliy 'jön' (229:19), gelir 'jön' (229:25). Ez azonban hamis szemléletet adó leegyszerűsítése a kérdésnek. Amint a 412. lapon kifejtettem, a történeti szempontot kell előtérbe helyezni: hogyan viselkedik a szóbelseji, nem első szótagbeli ó oszmánli fi. A fenti példák többségében az í ó-oszmánli ii-re megy vissza (geldüginde, gidüp, geiürüm), a geliy alakban ó oszmánli i re. A dolgot tehát úgy lehet formulázni, hogy vannak példák, amelyekben az ó-oszmánli ü-t a jelzett helyzetben északkeleti Anatóliában is i képviseli és ez az î itt is mutatkozik analógikusan is, mint az ó-oszmánli f folytatása. Ezek az állapotok tehát kezdeteikben a XIV—XV. századra mennek vissza, abba az időbe, mikor a nyugat-ruméliai törökség nyelvi ősei még északkeleti Anatóliában laktak. Kevéssé valószínű, hogy a két azonos változás a két területen egymástól függetlenül a későbbi századokban játszódott le. A kérdéses ü-t északkeleti Anatóliában rendesen u, i vagy más hang képviseli. L. a következő pontot. 4. Az ö > o, ü > u változás, mint már mondottam (414. 1.), északkeleti Anatóliában is megvan. Vizsgáljuk meg először, hogy viselkedik az <5, ü az első szótagban. PISAREV szövegeiben gyakran változatlanok ezek a hangok, de számos példa van arra is, hogy az ö-t o, az ü-t pedig u képviseli, mint Vidinben. „Mint majdnem minden anatóliai nyelvjárásban — írja PISAREV a 176. lapon—, a trapezuntiben is, sok olyan szó, melynek a köznyelvben palatális vokalizmusa van, veláris vokalizmussal fordul elő. Pl. duz 'sima', „oszm." düz; o'unde 'előtte', oszm. öyünde (így) ; dot un 'lakodalom', oszm. döyün; götnuq 'csont', oszm. gömük." A szövegekben : soy le- 'mondani' (181, 190), ioyle 'úgy', uc 'három', toquldu ~ 1st, döküldü 'lehullottak' (182), duzuldu ~ 1st. düzüldü 'felállíttatott' (184), do'uá- 'harcolni'~ 1st. döviiA (sokszor), — s ezek mellett: zügüt 'szegény' (180) ~ 1st. züyürt, böyük 'nagy', söz 'szó' (181), sür'tartani' (182), yüz 'száz', dui- 'esni' (184) stb. Ügy látom, hogy PISAREV feljegyzései szerint az ö, ü hangok k és g után — éppúgy, mint Vidinben — megmaradnak : gör 'nézd' (178), güzel 'szép' (180), göt 'alfél' (181), kör 'vak', göz 'szem' (184), gün 'nap' (188), de quiuq 'kicsi' (179). RASANEN a rizei m&ni-dalokban ilyen alakokat ad : <Tud és (Pul 'rózsa' (116 és 121) — 1st. gül; yıızi 'arca' (177) — 1st. yüzü ; tfol'tó' (120) — 1st. göl; Porp'inıun 'a hidnak a' (122) — 1st. köprünün ; uc (Punnuq' 'három napos' (122) — 1st. üi günlük ; duıStum 'estem' (123) — 1st. düitüm; t'ömur tPözli 'szénszemfi' (123) —1st. kömür gözlü; duıSurdum 'leejtettem' (126) — 1st. düSürdüm; Uuicuq 'kicsi' (126) ; upert'ı n 'csókolva' (131) —1st. öperken ; d'örın 'látó' (134) — 1st. gören. A 36. lapon egy dalt közöl RASANEN, amelyben csaknem minden szó példa a tárgyalt jelenségre. így hangzik : yuq ustinde uzuim var, / uzmm sende (Pozum var, / q'oyünüze uii kiz 87