Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» igével fıigg össze. (A jelentéstani nehézség az, hogy ez az ige tartósai)!) cselekvést jelöl, az oszmánli -yor meg rendesen most folyó cselekvést fejez ki. I)e itt jelentésváltozások jól elképzelhetők.) Ez az ige sok származékban megvan a régi és az újabb török nyelvekben (1. többek közt oszm. yorga 'a lónak egy járásmódja', yort- 'ténferegni'). DUDA (Die Sprache der Qyrq Vezir-Erzâhlungeıı, 89) és a Tanikluriyle Tarama Sözlüğü (I, II), de más források is, XV. századi példákat, idéznek e képzőre, melyekben még yorur az alakja. Ez az alak még ma is él Anatóliában, 1. pl. V. A. MAKSIMOVnál, OílbíT H3CJ1. TIOpKCKHX AHaJlCKTOB B XyaaBeHArnpe H KapaiwaHHH (Spb. 1867, 70—71. 1.; csak idézetekből — pl. FOY : MSOSW 1903, 160 — ismerem) : ğaziyorur 'er geht herum', gülüyorur 'nevet', baylayorur 'köt', továbbá CAFEROÜLunál, Orta-Anadolu AD, 20. 1. (Nigdei vilájet): atiyorur 'dob', fix'iyorur 'kijön', söyltniyorur 'mondja magának', biiiriyorur 'főz' stb. Bizonyos területeken és különösen a régi korban a yor-, yort- helyén ugyanebben a funkcióban a *yöri-~ yüri'menni, vonulni' alakpárt látjuk. Vö. yürük ~ yürük 'nomád' (Türkçe Sözlük

2), továbbá az Antalya és içel (Mersin) között használatos alakokat : doyuyörur 'születik', oluyöriir 'lesz' (B. ATALAY, i. c.), aztán a kérdés irodalmában gyakran emlegetett régi köznyelvi ü-s alakokat. B. ATALAY Bey pazar! környékéről — Ankarától nyugatra — yeliyürü, gUliyürü alakokat idéz, S. DUDA, a. a. O. ; KOWALSKI, Osm.-türk. Diai. 31—32. h. = Knzlsl. IV, 1007—8 ; B. ATALAY, „Yor" eki. Türk Dili 1933, 4. sz. 81—82. 1. ; RAMSTEDT, Kor. Etym. MSFOu XCV, 1949, 18. 1.; AALTO—SALONEN : JSFOu LII, 4:3; BROCKELMANN, Osttürk. Gr. 326. 1. A j/or praesenBnek már a régi oszmánliban sok variánsa van, a mai nyelvjárásokban meg éppen számtalan változatban lép fel. Ezeket KOWALSKI az i. h. részletesen és gondosan tárgyalja. KOWALSKI dolgozatának megjelenése óta sok új anyag látott napvilágot és az ő fejtegetéseit most lényegesen kiegészíthetjük. Bulgáriai utazásaink idejében is, 1954-ben és 1955-ben, mindenütt ahol dolgoztunk, feljegyeztük a képző alakjait. Felesleges most a -yor változatait felsorolni. Gyakori bennük a y és az r eltűnése. A y helyén különféle területeken v jelenik meg s az o magánhangzó váltakozik u, ü, t, i, a, e, ö magánhangzóval vagy e magánhangzók válfajaival ; néha redukált magánhangzó, hosszú magánhangzó vagy diftongus jelenik meg az o helyén és így tovább. A személyjeleknek a képzőhöz való járulásával újabb változatok keletkeznek. Az is előfordul, hogy az r után még fellép egy magánhangzó. A mássalhangzós végű igető után kötőhangzó van, mely eredetileg gerundiumképző, ez a legtarkább változatokban jelentkezik, összeolvad a mellette levő hangokkal, vagy eltűnik. A változatok nagy tömegében van egy -yir alak, mely északkeleti Anatóliában nagyon cl van terjedve, KUNOS szerint a trapezunti lázoknál általános használatban van (NyK XXII, 279 Bkk.). 80