Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» 'ujj', bin- ~ pin- 'felszállani', binar ~ pxnar 'kút' stb.), s emellett a rendes képviselete b- (bil- 'tudni', bei 'öt' stb.). Az ilyenféle hangfejlődési tendencia természetes velejárója egyrészt, hogy egy hangváltozás a közösség nyelvében bizonyos szókban végbemegy, bizonyos szókban nem megy végbe, másrészt, hogy egy hangfejlődés egy nyelvi közösségen belül is bizonyos helyeken érvényesül, bizonyos helyeken nem érvényesül.

1 Ilyen fejlődési tendencia a ruméliai nyelvjárásokban az ö > // változás is, mely különféle helyeken különféle módon érvényesül. Egyébként az ö > ü változásnál a nyugat-ruméliai nyelvjárások és Murád feljegyzései között bizonyos sokatmondó egyezések állapíthatók meg. A gör- 'látni', göre 'szerint' (a gör- gerundiuma), göz 'szem', kör 'vak' szavak Vidinben sem mutatják az ö > ü változást (a göz 'szem' szónak Adakalén güz alakja is van). A gönül 'szív' szó Adakalén rendesen güniil-nek hangzik ; dön- 'megfordulni' — Vidinben dtun-, Adakalén diin- és dön- ; a söz 'szó' — Adakalén süz, soz, söz; az öl- meghalni' — Vidinben és Adakalén is ül- ; az öksüz 'árva' és ön 'előrész' Vidinben és Adakalén is ö-vel hangzik. Egyes más szókra Nyugat-Ruméliából nincs adatom. Ha volna, még több egyezést lehetne megállapítani Murád nyelve és a nyugat ruméliai nyelvjárások között az *ö képviseletére vonatkozólag. 7. A szóbelseji g y esetében azok az alakok, melyek e hangot megőrizték, eredetiek. Az ó-oszmánli ban ez a g még általában megvolt, csak a középoszmánliban kezdődik az eltűnése. (L. KAKUK ZSUZSA fent említett dolgozatát.) Nyugat-Rumélia minden nyelvjárása — mint láttuk — máig megőrizte ezt a hangot, míg Kelet-Ruméliában mindenütt eltűnt. Anatóliában vannak nyelvjárások, amelyekben eltűnt s vannak olyanok, melyekben megvan. Az utóbbi kérdést érdemes volna részletesen megvizsgálni. 8. A y-praesens kérdésével hosszabban kell foglalkoznunk. FOY 1903ban (MSOSW VI, 161) ezt írja róla : „Feltűnnek a bulgáriai törököknél, pl. Vidinben, a következő formák : 1. yapayim [

yapa yım] 'csinálok' = Ruszcsukban yapa yorum. 2. yapayin [yapa ysın] yapayorsun . 3. yapay ya payor. Műlinen gróf alkalomadtán úgy nyilatkozott, hogy itt régi tatár maradványokkal van dolgunk. Valóban, KÚNOS is arról beszél (Kisázsia török dialektusairól, I, Budapest, 1896, 122. 1.), hogy a yapay = yapıyor, gUley = gideyor, 1 Évek óta beszélők előadásaimban — fölén MEILLKT hutása ulutt — arról, hogy a török hangtörténet csak a fejlődési tendenciák gondolata alapján érthető meg. Ugyanerre az eredményre jutott a magyar hangtörténetre vonutknzólag UAKCZI (ÍÉZA (VÖ. pl. Magyar hangtörténet, 1954, 95. 1. : „Az ómagyar korszakot u hangváltozási tendeneiák kusza egymásba fonódása, kereszteződése jellemzi".). Vö. SEVORTJAN, dXmeTiiKa TypcitKcra jiHTepaiypHoro H.IUK;I, 17. 1. SEVORTJAN gyakran beszél u törők hangfejlődés tendenciáiról. 78