Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» nyelvjárásokban inkább i módjára ejtődik s főleg szó végén jelentkezik, pl. baci\ ox»* stb. A 30—31. lapon pedig ilyen példák vannak: alti, gapi, g'irniizi, yayii, yuxari, sari, aSayi stb. A 35-36. lapon: gonii, gnyi, guri, yuti, oyri, guzi. A 36. lapon: körpi (< köpri), silri, örti (ötril), tülki, kilzki, illi. Szuffixumokban (67-72. 1.): ayayfi, garari,—adami, gaiiyi (aec.), — a nasi, atasi,—yazdi, nldi, galdi; goyni ont (acc.), — suli, otuzimdzi,—goyr.i, utlzi (3. sz. birt. szr.), — yumdi, oldi,—közi, sözi (acc. és 3. sz. bírt. szr.), — ücümdzi—kördi, küldi stb. 2. Hogy a kelet-ruméliai -mii, -mii, -mui, -müi képzőnek nyugatruméliai területen csak -mii alakja van, illetőleg hogy nincs veláris vokalizmusú alakja, talán az i hatásának tulajdonítható. Arra is lehetne gondolni (és ez az alább, az 5. pontban tárgyalandó olmasem ha nem volnék', yoqse vagy' féle alakokra is vonatkozik), hogy a létige eredeti imiif> -mii (ise >-se) alakja idézte elő a -mii általánosulását, de ezt nem gondolom valószínűnek. Pontosabbnak tartok egy másik körülményt, éspedig azt, hogy ez az alak nem a nyugat-ruméliai nyelvjárás valamelyik korszakára, hanem még a feliratok korára megy vissza. A -mii képző írásmódja a feliratokban alapot ad arra, hogy az esetek nagy részében — veláris hangrendű szókban is — -mii nek olvassuk (1. THOMSEN, Sami. Afh. III, 61 skk. Vö. MALOV szövegmutatványait a HaMSTHHKM ApeBHenopKCKofl ríHCbMeHHOCTH és EHHceflcKaa ríHCbMeHHOCTb nopKOB c. műveiben.) MBCDUT MANSUKOÖLU, a képzőről írt dolgozatában (1953, Fuad Köprülü Armağanı, 346. 1.) ezt írja: „Ügy látszik, hogy a -mii képzőnek eredetileg csak palatális hangalakja volt". E feltevés helyességét megerősíti a nyugat-ruméliai -mii alak. Kevésbé valószínű, hogy ebben az esetben és hasonló esetekben az ó-törökben az i és i közötti különbség elmosódásának tendenciájáról volna szó. (v. GABAIN, Alttürk. Gr. 11. és 45. 1.) A nyugat ruméliai -i >-i változásnak is aligha van köze egy ilyen tendenciához. Annyi azonban bizonyos, hogy a török nyelvekben gyakori az i > i változás. Ez tehát már a második eset, mikor a türk feliratok nyelve és a nyugat-ruméliai török nyelv, e két oguz nyelvjárás, különleges egyezést mutat. 3. A szóbelseji t hang fellépése a nyugat ruméliai nyelvjárásokban a kelet ruméliai nyelvjárások t jével szemben nagyon figyelőim e méltó jelenség, mellyel bővebben kell foglalkoznunk. Ezt a képviseletet a nyugat-ruméliai nyelvjárás legnagyobb részén megtaláljuk, mint ahogy ezt fentebb kifejtettem. A kelet-ruméliai nyelvjárásokban cz a jelenség 1954 i és 1955 i feljegyzésein» szerint ismeretlen, és tudomásom szerint ismeretlen a köznyelvben is. De sajátságos módon megvan három szótárban is. Még]>edig a már említett két szótárban, tehát RUZIÚKA OsToicnál és IIACKI TKWMKIIÓI, továbbá NÂM» BEYnek a maga idejében sokat használt török-francia szótárában (Konstantinápoly, 1885). Meg kell jegyezni, hogy az első két szótár a szóban forgó eset67