Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» 'medve', oyuni ~ oynu 'játéka', oqi i 'nyilas', örtüyi 'takarót', gözi 'szeme', — qapu 'ajtó', doğru egyenes', diz üstü 'öl', — dillü 'fecsegő', Afrit/alii 'afrikai', agrilü 'szenvedő', adalü 'szigetlakó', quyruqlü 'farkas', de ezeket most figyelmen kivül hagyhatjuk. Itt a tradicionális hangjelölés és a régi, mesterségesen is fenntartott hangalak, továbbá a nyelvjárási alak küzd az új köznyelvi kiejtéssel és a szerző tanácstalanságával. Hasonló jelenségeket SAMI llEYnél is láthatunk. Az -í ~ -i megfelelésének esete azonban világos és egyszerű: itt a nyelvjárási kiejtés hatása jelentkezik, éspedig a nyugat ruméliai nyelvjárásé. A szerző, akinek délszláv neve van, kétségtelenül összeköt tetősben állott olyan emberekkel, akik a nyugat-ruméliai török nyelvet lieszélték. A gözüninde 'szem előtt' kifejezés, amely a szótár 122. lapján látható, kétségtelenül Északnyugat Ruméliából származik (ü < ö, î ~ i). A szerző Bosznia és Hercegovina okkupációja hatása alatt határozta el magát, hogy munkáját kiadja, hogy segítségére legyen azoknak, „Akik az újonnan nyert tartományokban osztrák szorgalmat, osztrák műveltséget és erkölcsiséget akarnak meghonositani". (V. 1.) Feltűnik az is, hogy különös gonddal veszi fel szótárába Bosznia és a szomszédos területek földrajzi neveit. A másik szótár csak egy különleges esetben ad szóvégi i-t. HACKI TEWKIKnek Berlinben, 1907-ben megjelent közismert kis szótára ez, mely nem volna rossz szótár, de szóanyaga nagyon hiányos. Ebben a szótárban a -dzi végzetet rendesen -díi alakban találjuk, veláris vokalizmusú szavakban is : badanadii 'mázoló', baliqdíi 'halász', dayididíi 'elosztó', bariil'iridii 'kibékítő', altm'ifíndii 'hatvanadik'. Ezek mellett ilyen alakok vannak : alti 'hat', art 'méh', qapi 'ajtó', qapali 'zárt', dori 'pej' és badi'i 'néne', oyundíi 'játékos', quyumdíi 'aranyműves', tad'idíi kóstolgató'. E két szótárban más, a rendes alakoktól eltérő alakok is vnnnak, ezekről később lesz szó. Hasonló adatokat más régebbi nyelvkönyvekİK-ıı és szótárakban is találunk, ezeket azonban most nem tárgyalhatom, mert e források hangjelölésének rendszeres kutatása még nem történt meg. E területen még bizonyos eredményeket várhatunk. Ez így van a később tárgyalandó -/- - imegfelelés esetébon is. Meg kell még jegyeznem, bogy a szóvégi í, «, ü hangok i-vel való képviseletének kérdése elválasztandó az i > t változástól, amelyet több nyelvjárásban bármely fonetikai helyzetben megtalálunk (I. D.MITKIEV : Zap. Koli. Vost. Ill, 444 skk.). Erről még lesz szó (420. 1). Az -i", -u, -ü hangoknak i-vel való képviselete az azerbajdzsáni nyelvben is megvan. Az Azerbajdzsáni Akadémia Irodalmi és Nyelvtudományi Intézete által 1955-ben, Bakuban, azerbajdzsáni nyelven kiadott ToBopbl MyraHCKOií rpynrtbi a3cp6a8/t>i<aHCi«)io M3bit<a o. mű 15. lapján azt olvassuk, hogy az azerbajdzsániban van egy t és i közötti hang, mely a mugnni 66