Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» tekintetben felosztottam, az oszmán-török nyelv más területein, vagy akár más török nyelvekben is előfordulnak, ennek a körülménynek a mi tulajdonképpeni célunk szempontjából nincs jelentősége. A mai állapotnak azonban természetesen megvan a történeti háttere és felvetettem azt a kérdést is, mi van a tárgyalt jelenségek történeti összefüggéseivel. Erre vonatkozó kutatásaimnak legfontosabb eredménye az, hogy a nyugat-ruméliai nyelvjárások északkeleti Anatólia nyelvjárásaival állanak szoros kapcsolatban E tétel most következő tárgyalásában tanácsosnak tartottam, hogy a történeti kérdéseket két fejezetben tárgyaljam : a harmadik fejezetben a tárgyalt jelenségek történeti hátteréről beszélek általában és a negyedikben a nyugat ruméliai nyelvjárásoknak nz északkelet-anatóliai nyelvjárásokkal való különleges kapcsolatáról. Logikusabb lett volna egységes összefüggésben tárgyalni a történeti kérdéseket. Az elválasztás mesterséges. Az volt vele a célom, hogy bizonyítási eljárásom és eredményeim minél élesebb körvonalat kapjanak. 1. Nem tudom kellőképpen bizonyítani, de több mint valószínű, hogy a nyugati nyelvjárásoknak az 1. pontban tárgyalt szóvégi i jc, amely — mint látni fogjuk — megvan az északkelet-anatóliai nyelvjárásokban is, igen régi előzményekre megy vissza. A török nyelvekben általában az ald'i 'vett' és keld i 'jött' típusok állanak egymással szemben. Azonban a türk feliratokban, főleg az orchoni feliratokban, világos jelei vannak, hogy a harmadik szentélyű birtokos személyrag veláris vokalizmiisú szavak után is palatális magánhangzóval jelent meg. ( i, -si: HADI.OKK, Die altt. lusehr. 3. Lief. 401: .MEMORANSKIJ : Zap. Yost. Otd. XII. 51 52 : THO.MSEV, Sanıl. Afh. Ill, 119 [Turcica 31 |), és ezt a feltevést a esiivas is megerősíti. (V. GKÖNKKCH: KSz IV, 117. Vö. még RASANEN : JSEOu XLV, I skk. : K. GKÖNHKCH, Der türk. Nprachbau I, 92 skk. ; KOTWICZ, Les prouoms dans les langues altalques. 31—32: V. GABAIX, Alttürk. Gr. 113: HAMSTKUT : MSFOıı < l V. 2 : 08—09 : BROCKEI.MANV, Osttürk. Gr. 75. 1.) Feltehetjük tehát, hogy a nyugat ruméliai szóvégi -i, amelynek a kelet-ruméliaihuii i. i. ıı. ii felel meg. úgy keletkezett, lıogy a gyakran előforduló 3. sz. birtokos személyrag t je. mely az oguz nyelvek bizonyos nyelvjárásaiban el volt terjedve, a </ali kemény', aldi vett" és más tipusú szavakba is bekerült. Sajátságos, hogy ezzel a szóvégi i-vel az oszmán török nyelv két szótárában is találkozunk, még|>edig két köznyelvi szótárban. Ezek közül az egyik C

AMILLA ILı ZICKA OSTOIC török német szótára (Bécs ,1879). Szerényebb igényű munka ez. és nem is mindig kifogástalanok az adatai. Ebben a szótárban a szóvégi / t rendesen i képviseli : ıdli hat", arı 'méh', tapayı 'dugót', ys/ari "felfelé", ai/ri. ad'.i. sizi 'fájdalom', mjlayidii síró' yiiz ya-'i 'könny', </ali kemény', sayi 'számolás', siıpııli 'unalom', a/üitin aydın_ liiji "esti szürkület' stb. A szótálban ilyenféle alakok is vannak, mint ayı 65