Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 15. Ez az oka annak, amiért jónak láttam, hogy a vidini nyelvjárás hangképviseleteinek tárgyalásában a jövevényszavak csoportját a török szavak csoportjától elválasszam. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy az oszmán-török nyelv jövevényszavaiban, például a görög vagy az olasz jövevényszókban nem látnánk törvényszerű hangképviseleteket. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a nép nyelvében a szabálytalan hangképviseletek a sajátságos viszonyok következtében jóval gyakoribbak, mint más nyelvekben. II. 16. Hogy a török köznyelvben a nyelvrendszer kettőssége megv an, egy sajátságos jelenség is bizonyítja : az oszmán-törökben van egy hangváltozás, amelyet számos példa képvisel és amely a köznyelvben csak az idegen nyelvanyagban mutatkozik. Az oszmán-török szókezdő s-nek z-re való változásáról van itt szó. Ilyen változást a török nyelvek eredetileg nem ismernek, és nem is ismerhetnek, mert mint láttuk, nincsen bennük szókezdő z. És nem lényegtelen, hogy.itt ez az idegen szókezdet bukkan fel: az idegen szókezdet az idegen elemek változásában. Nem foglalkozom most részletesen az idetartozó szavakkal, de röviden felsorolom őket. Az oszmán-török köznyelv régi szava a zurna szó, amely egy fúvós hangszert jelent. Ez a perzsa sür-ná szóból származik. Szintén köznyelvi szó a zamk 'ragasztó'; ez az arab samq szóból ered. További példák: zerzevat 'főzelék', perzsa sebzevat. zebil '(~ sebil) 'jótékonyságból csináltatott nyilvános kút', arab sebil. zanat ( ~ sanat) 'ipar', arab san at. Erről a szóról mondani kell valamit, ami az egész tárgyalt kérdés szempontjából lényeges. Egy török diániában, melyet a 80-as években írtak, két ember beszélget egymással az ipar fontosságáról, egy haladásra hajlandó műveltebb ember és egy korlátolt gondolkodású, műveletlen pénzszerző. A műveltebb ember a szót állandóan szókezdő s-szel, a műveletlenebb állandóan szókezdő z-vel használja. A török szótár zádi alakban ismeri a perzsa södi szót, amely teak-fát jelent. Ezeken kívül még felsorolhatnánk néhány példát az s- > z- változásra. Nem tudom, mennyiben fogható fel köznyelvi alaknak a török siffindlaq 'kézből kicsúszó' szó zlfrlndlaq alakja, melyet a török nyelvtörténeti szótár (Tan. Tar. Sözl.) I. kötete egy XVIII. századi szótárból idéz. Tekintettel arra, hogy az alapszó, as/jír- 'lehorzsolni stb.' ige és származékai gyakran fordulnak elö és mindig szókezdő s-szel, ez a z'iir'indtaq alak a nép nyelvéből juthatott 40