Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 14. A tanult rétegek nyelvének ez az állapota hatással volt a nép nyelvére is. Ebben azonban nem beszélhetünk a nyelvtudat kettősségéről, ez lényegéhen tisztán török rendszerű nyelv, szines és fordulatokban rendkívül gazdag ; különösen ilyen a népnyelvnek a városokban használatos formája. Nincs kettősség, mondom, a népnyelvben, de a köznyelv kettős nyelvrendszere ebben is tükröződik. A nép utánozza a felsőbb rétegek nyelvét, ebből sok mindent átvesz és ezekben az átvételekben tükröződik az ö nyelvében a köznyelv kettős rendszere. Ezeket az átvételeket a népnyelv csak részben asszimilálja, bennük még a magánhangzóilleszkedés törvényét is csak itt-ott alkalmazza és különösen ami a hangalakot illeti, bizonyos ingadozással kezeli. Ez az ingadozás termeszetesen következik egyrészt abból a körülményből, hogy a nép a sok cifra idegen szót és kifejezést nem tudja úgy reprodukálni, mint a tanult rétegek. Törökországban még a húszas évek végén is 87% volt a férfi, 96% a női analfabéták szánia. bár az általános iskolakötelezettséget még 1913-ban bevezették. Másrészt következik az ingadozás abból a küzdelemből, amely a nép nyelvébe átment idegen elemek hangalakja körül folyik. Ezeket a nép gyakran a saját hangtani beállítottsága szerint változtatja, de a megváltoztatott alakok mellett folyton hallja a köznyelvet beszélőktől a köznyelvi alakot is. Ilyenformán a népnyelv szókincsében és kifejezési készletében egy terjedelmes csoport alakult ki, amely idegenszerűségével bizonyos fokig különválik. Ez elsősorban a népnyelv arab-perzsa elemeire vonatkozik, de érinti a más nyelvből való jövevényszókat is. ' Lássunk példákat. Ezeket nem is a saját vidini anyagomból veszem, amely engem a most fejtegetett gondolatra rávezetett, hanem egy várnai török szójegyzéknek mindössze 65 címszót tartalmazó négy lapjáról (KCSA. Ill, 159—162), hogy a jelenség fontosságát és gyakoriságát világossá tegvem. Az említett helyen a következő arab és perzsa eredetű szókban találunk rendkívüli hangképviseleteket : áni 'ugyanaz' < apii, arzuval 'kérvény' < arzuhal, bölüm 'legalább' <bâri(m),befat 'halál' <vefát. belber 'borbély' <berber, belhava ~ verhaba 'a levegőbe' < berhava, bubarek 'áldott' < mübarek, (it 'pár' < (ift, dlivap ~ dzuvap 'felelet' < dievöp, diómat 'gyülekezet' < dlema at, dâhil személynév < töhir, devriS 'dervis' < dervis, düldül 'látcső' < dürbin, egál 'ha' < eger, ehvál 'kezdet' < evá'il (vő. a köznyelvi ahvâl 'állapotok' szót), mürvet „örvendező" < mürüvvet, firiás 'panasz' < feryat Természetes, hogy a népnvelvben jövevényszókban is gyakran találunk példákat a fent említett történeti változásokra arab és perzsa jövevényszókban is. A t- > d- változást látjuk a várnai dâhil < tâhir személynévben, az anatóloiai daraf < taraf 'oldal' szóban és még számos példában. Az illabiális illeszkedés jelentkezik az arab, illetőleg perzsa eredetű teferrüdl 'kirándulás', maspm 'kis gyermek', humájün 'egy vászon-fajta' szavak vidini teferií, maqsím, humayin alakjában. 39