Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332
314 és elvonhat egy nőneni-képzöt, amint ez például a karaimnk torok nyelvjárásában történt. 1 3 A finnugor liv nyelv az indoeurópai lett nyelvből egv nominativusi s végződést vett át, amely ina már a livhen bizonyos fokiu a noiuinativus jellemző végződésének fogható fel. Ez egyszerűen a nyelvtan gazdagodását jelenti. 1 4 És minél gyakrabban használja a nyelv ezeket az idegen nyelvtani elemeket, annál jobban elvesztik idegen jellegüket. Ha a németben azt mondom, hogy in den Neutris, vor Christi Geburt, von den iXomiitibits, akkor egy illegett szerkezetet használok és egy idegen nyelvrendszer nyomairól beszélhetek. Ha ezzel összehasonlítom az izáfet-szerkezet szerepét és jeiiegét az oszmán törökben, akkor azt a nagy különbséget látom, hogy az utóbbi is idegen nyelvtani rendszerből van ugyan átvéve, de oly gyakran használják, hogy szinte egyenlő jellegi] a török grammatikai eszközökkel. Nem az efféle jelenségekben van az alapja annak, hogy az oszmán-török esetében különlegesen kevert nyelvrendszerröl beszélhetünk, hanem abhan a körülményben, hogy az arab és perzsa szók egyrészről és a török szók másrészről a nyelvtani kezelés szempontjából egymástól elkülönülnek és az arab és perzsa szók tudatosan mint idegen, az eredeti török nyelvanyagtól elváló réteg szerepelnek, úgy, hogy az idegen anyag használata sok közösséget mutat egy idegen nyelv használatával. Mutatis mutandis azt lehetne mondani, hogy itt a nyelvtudat schizophréniájával van dolgunk, ha igaz is, hogy a nyelvtudat egyik része, már mint a török, nagyon gazdagon és rendszeresen van kifejlődve, a másik, az idegen pedig csak töredékekkel van képviselve a nyelvrendszerben. Az említett tudatosság a köznyelvben természetesen relatív, de a tárgyalt jellegzetes sajátságok végső fokon ebben a tudatosságban gyökereznek, amely e kevert nyelv legmagasabb megnyilvánulásaiban majdnem abszolút formában, mint világosan látható kettős nyelvtudat van meg, melyben az idegen rész a fontos, a török jelentéktelen, bár az arab és perzsa szóknak szinte kizárólagos használata mellett a mondatképlete ennek a furcsa nyelvnek is tisztán török s az arab es perzsa nyelvtan voltaképpen csak szegényes töredékekben van meg benne. Azt mondottam, hogy az idegen nyelvréteg használata a törökben sok közös vonást mutat egy idegen nyelv használatával. Ehhez még megjegyzem, hogy a magasabb irodalmi nyelv használatához valóban elengedhetetlen volt az arab és a perzsa nyelv alapos ismerete, a kijznyelv idegen elemeit pedig az iskolában külön tanulta a tanuló, — iskolai török olvasókönyvében, a családban nem ,vagy csak ritkán hallott arab és perzsa szavak jelentését magyarázó szótári függelék volt. » Kowalski, Kar. Texte, XXXIII. 1 4 Lakó György egy felolvasásából. 38
