Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 nek szerves alkotórészei és ezért természetesen keletkeztek olyan újítások, amelyek iz iskolai szabályoknak cllentmondtak. Ezek azonban nem voltak olyan ará lyúak és nem voltak olyan természetűek, hogy a fent vázolt rendszert megzavarják volna, hogy áttörhették volna az arab-perzsa és a töiök szókészlet közötti korlátokat. Ezeknek az eseteknek a történeti értékelésénél különösen figyelembe kell venni a perzsa nyelv szerepét. A legtöbb idetartozó újítás a perzsában keletkezett. így pl. a perzsa nâzuk 'finon.' szóból arab szabály szerint nezâket 'finomság' jelentésű főnevet alkottak. Az arab lent-jezel 'nem szűnt meg' igealakot a perzsák átvették, perzsa melléknévképzót tettek hozzá, így egy lemjezelí alakú, 'örök' jelentésű melléknév keletkezett, amelyből megint arab mintára nőnemű alakot is formáltak : lem-jezelije. Az ilyenféle képzések a perzsában elég gyakoriak, ezeket a törökök is átvették. A törökben is keletkeztek ilyenféle képzések, így pl. a q'iral 'király' szóból arab képzővel q'iraliiet 'királyság' szót alkottak, de bizonyos, hogy ilyen képzéseknél a perzsa minták játszottak szerepet és hogy egy így képzett török szó a legtöbb esetben perzsa szövegben is előfordulhat. Feltűnő, hogy ilyenféle képzések a törökben nagy számmal vannak a közigazgatás nyelvében. Ismeretes, hogy a közigazgatás nyelve Anatóliában hosszú ideig a perzsa volt. önállóbbak az ilyen török újítások, inint : gün-be-gün 'napról-napra' (gün 'nap', be '-ban, -ben' jelentésű perzsa prepozíció). A nyelvtörténeti fejlődés szempontjából lényegesen más megítélés alá esnek ilyen — általánosan használt — szerkezetek : bei gün(-den) evvel 'öt nappal ezelőtt' (török beS 'öt', arab evvel 'első', vö. Deny, Gramm, de la langue turque, § 9IU). Egyes esetekben a hangalakban is mutatkozik ingadozás vagy változás. Az izáfet -i-je gyakran illeszkedik a törökben. Egyes szókban végbement a labiális, illetve illabiális illeszkedés, pl. müdür 'igazgató', müSür 'marsall', iarS'i 'Marktplatz' eredeti müdir, müSir és í/lrsü alakból. 13. Most felvethetjük a kérdést : ezek az ismertetett jelenségek (amelyekről ismételten mondottam, hogy két részre osztják a nyelvi anyagot) vájjon egyszerű változásoknak, illetőleg a szókincs és a nyelvtani rendszer gazdagodásának, a nyelvkeveredés rendes következményének fogandók-efel, vagy pedig többről van itt szó és egy különleges, kevert nyelvrendszerröl beszélhetünk, mint már ezt említettem. Az, hogy egy nyelvben idegen nyelvtani elemek vannak, nem dönti el a kérdést. Az sem, hogy ezek az elemek meglehetős számmal fordulnak elő és gyakran használatosak. Ellenkezőleg : ez csak a grammatikai rendszer gazdagodását jelenti, ami ugyan sajátságos, de idegen eredetű nyelvtani elemek utóvégre éppúgy meghonosodhatnak, mint egy régi jövevényszóréteg. Például : a nemi megkülönböztetés egy nyelvben felmerülhet történeti fejlődés következtében, de a nyelv vehet át egy más nyelvből, amelyben a nemek jellemző végzetekkel való megkülönböztetése megvan, hímnemű és rönemü szópárokat 37