Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332
314 Ilyerı arab szavak, mint niüdíib 'okozó', hürrifet 'szabadság', dutnılîfe 'belépt idíj', (ezeknek az f-jc nem mindig bosszú) megtartják az i-jiiket és nem mutatnak labiális illeszkedést. Viszont ilyen alakok, mint teneffüs 'lélegzés' tasavvuf 'misztika', megtartják az ü, illetőleg u hangot, nincs bennük illamalis illeszkedés. Megemlíthetnénk még egy harmadik idetartozó kérdést is, a szókö/épi mediopalatális és prepalatális g kérdését. Ezek a hangok a törökben már réei időben spirantizálódtak, az oszmánliban is, melynek nyelvemlékei és nyelvjárásai tarka fejlődési folyamatról tanúskodnak (egyes helyeken máig megmaradt a g). Ha már most czekról a mi szempontunkból beszélünk, felmerül az«a kérdés, hogy az arab és perzsa nyelv szóközépi g-féle hangjai azonosak-e azokkal a hangokkal, amelyek az arab és perzsa jövevényszavak átvétele idején a régi török g-féle hangokat képviselték. Erre a kérdésre nehéz volna válaszolni. Ügy látom azonban, hogy ha az arab és perzsa jövevényszavak nem alkottak volna különálló csoportot a nyelvrendszcrben, akkor a g hangok változásaiban többé-kevésbbé részt vettek volna. Legalábbis erre látszik mutatni az a körülmény, hogy több szóban mutatkozik az arab és perzsa g hangoknak török módra való változása : perzsa eg er (er) 'ha' > osznı. eier, eer, perzsa meger 'különben' > oszm. megçr, mefer, segbán 'kutyaőrzö* > oszm. sejmen, perzsa díger 'más' > osm. diger, difer, perzsa Ságird 'tanítvány' > oszm. Ságird, Safir d, arab ragmen 'dacára' > oszm. ragmen, rárnen). u Fentebb mondottam, hogy a szóvégi q és k a ragozásban török szavakban változik, arab és perzsa jövevényszókban megmarad. Ezt akár a hangtörténet, akár a hangrendszerbe való beilleszkedés szempontjából crtékeljiik, mindenképen szintén idetartozik. 11. A nyelvfejlődésnek az íráshoz csak kivételesen van köze. A törökben — mint a fentiekből következik — az arab-perzsa elemek esetében az Írásnak is van konzerváló szerepe. Az arab-perzsa elemeket az egész nyelvtörténet folyamán egyformán írják, ettől csak kivételesen, kevéssé tanult emberek térnek el, a török szavak írása azonban a nyelvtörténet folyamán meglehetősen változott és főleg erősen ingadozott, még az arab írás használatának utolsó korszakában is, főleg a magánhangzóknál, melyeket — ha ki is alakultak bizonyos szabályok — hol jelöltek, hol nem. 1 2 12. Bármily erős'volt is az iskolamesterek és tanultabb osztályok törekvése, hogy az arab és perzsa elemeket eredeti alakjukban megőrizzék, mégsem volt lehetséges a szabad fejlődést teljesen megakadályozni. Ezek az elemek a nyelv1 1 bergslrösser: ZDMG. LXXII, 256 (eer), 258 (rámért, ragmen)-, M. Fuad Kőprűlil (İslam Ansiklopedisi, s. v. Alp, 379 b) az oszm. sejmen1 a KáJ-yarinál található és Kisázsiában is meglevő sakmen '(a csatarendet) áttörő' szóval egyezteti, de ez hangtani nehézségekbe ütközik. 1 1 Kívánatos volna már kísérletet tenni az oszmán-törók hangjelölés történetének megírására. 36
