Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 már az ó-törökben, de azokat a szókat, amelyekben ezek előfordultak, a népnyelv nem kaszálta. És mit látunk az oszmán-lötökben a perzjfa-arab befolyás után? Tömegével vannak az /. r, z kezdetű szók. A nyelv ebben a tekintetben alaposait megváltozott. Mit jelent ez a változás ? Magában véve semmit különösebbet, de az a körülmény, hogy az említett szókezdők inkább csak idegen eredetű szavakban fordulnak elö és hogy a népnyelv az / é& r szókezdőket még ma sem szereti és ezeket gyakran vokális-előtéttel kerüli cl, hozzájárul a szókészlet kettéosztásához. (A szókezdő z bennünket közelebbről érdeklő problémáit külön fogjuk tárgyalni.) 10. A fentiekben megpróbáltuk az oszmán-török köznyelv sajátságait a mi szempontunkból vázlatosan megvilágítani, t leírásnál történeti kérdéseket csak olyan esetekben éi intettünk, amelyekben az elkerülhetetlen volt. Most egy tisztán történeti jelenséget akarok tárgyalni, mégpedig olyat, amely a felvetett tétel szempontjából szinte alapvető jelentőségű, azt tudniillik, hogy az oszmán-török köznyelv arab és perzsa jövevényszavai a nyelvi rendszerben való különállásuk következtében nem vettek részt a nyelv hangtani változásaiban. Itt szólni akarok néhány szót az oszmán-török nyelvtörténetről. Ez új studium, régebben nem volt helyes fogalmunk az oszmán-török nyelv változásairól, nagyon csekély mértékűnek tartottuk őket. Valóban úgy van a dolog, hogy az oszmán-török nyelv, története folyamán, nagyobb mértékben nem változott. És a megmerevedett arab és perzsa elemek is hozzájárultak ahhoz az optikai csalódáson alapuló nézethez, hogy az oszmán-török nyelv történeti tanulmányozása nem járna jelentősebb eredménnyel. Az utóbbi évtizedekben részint az oszmánli nyelvemlékek rendszeres kutatása, részint görög és latinbetűs oszmánli feljegyzéseknek a kiadása új helyzetet teremtett ebben a tekintetben. Kideiiilt, hogy az oszmán-török nyelvtörténetnek sok fontos és bonyolult problémája van. 1 émán;fiial kapcsolatban most csak néhány mozzanatot akarok az oszmán-török hangtörténetből kiemelni. Az első a szókezdő k és t zőngésülése. Ez a változás oguz területen körülbelül abban az időben ment végbe, mikor az arab és perzsa jövevényszavak legrégibb részét a nyelv átvette. Sok török szó keresztül ment ezen a változáson, de a köznyelv arab és perzsa jövevényszavai közül talán egy sem. Egy másik jelenség, melyt itt említeni akarok, a vokalizmus területéről való. Az oszmán-török nyelv történetében gyakran találkozunk a labiális és illabiális illeszkedés jelenségével. Ez a XVII. század körül törvényszerű jelleget ölt. Régebbi oqi- 'olvasni' oqti-\á válik, régebbi (űri- 'elromlani' fürii-vé és megfordítva : az altım 'arany', demür 'vas' fjü 'jó' szavakból altîn, demir és ejı lesz. Ez a változás sem látszik a köznyelv arab és perzsa jövevényszavaiban. 35