Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 a hangsúlyuk a következőknek: arab amnıâ 'de', likin(vıilrkin, válik) 'azonban'. VŰ/J 'mégis', ja'ni, a'ni 'azaz' ..." Feltűnő az arab accusativusok hangsúlyának az ingadozása : a perzsában bdgtatá'n és bagtd'tiin, a törökben ba'yteten. Az ingadozások magyarázata, azt hiszem, nem nehéz. Az eredeti arab hangsúlyozás ezekben az alakokban a perzsában az átvétel idején megmaradt, majd bekövetkeztek a fent bemutatott változások (bagtütan > bagtdtdn "> bagtdtan). A török alakok valószínűleg nem közvetlen (tudós) arab hatás következményei, hanem a régebbi perzsa kiejtést mutatják, amely legalábbis a perzsa nyelvterület egy részén használatos volt. Hogy a török is hajlik a perzsa fejlődés felé, mutatja a hitabe n 'valakinek mondva' szó Hnny-uál (Chloros : hita ben), — ha ugyan valóban van ilyen alak. Különféle indoeurópai nyelvekből származó későbbi jövevényszavak is gyakran megőrizték eredeti hangsúlyukat. Imc néhány példa : doma tes 'paradicsom', fasirlfa 'bab' (a görögből), firlVna, furta na 'vihar', sigo rta 'biztosítás', bi ra 'sör' (az olaszból), qulír (qa 'kotló', qale sqa 'kis nyitott kocsi' (a szlávból). Ezeket a jelenségeket látjuk a hangsúly területén. Ezek a szókészlet kettéosztása szempontjábói csak bizonyos mértékig fontosak. Tulajdonképen úgy van a dolog, hogy idegen hangsúly átvétele olyan nyelvben, amelyben a hangsúly nem egészen vagy egyáltalában nem kötött, nem ütközik nehézségbe. A magyarban minden szo hangsúlya az első szótagon van, idegen hangsúly átvétele lehetetlen. Az oszmán-törökben a hangsúly rendesen az utolsó szótagon van, de az igealakokban a hangsúlynak erős mozgását látjuk, (

seve r 'szeret', sevi for 'szeret', se vmedi 'nem szeretett'; a hangsúlynak értelem-megkülönböztető szerepe is van (se vme 'ne szeress' — sevme' 'szeretés') és bizonyos két részből álló kifejezések, amelyekben az első rész utolsó szótagján erős hangsúly van (geli ver 'gyere gyorsan' a\a q-qab'i 'lábbeli', geldi-mi 'jött-e' szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy a hangsúly elveszti kötött jellegét. Nem kell elfelejtkezni azokról az esetekről sem, amikor egy török nominális alaknak a hangsúlya sem az utolsó szótagon van (q'i~ Sin 'télen'). Amint tehát mondottam, az idegen szók hangsúlyozása ianı súlyosan esik a latba, de mégis feltűnő, hogy bizonyos egyszerű idegen névszóknak és névszói alakoknak olyan hangsúlyuk van, amely török névszókban rendesen nem fordul elő. 9. Azt a különben elég ritka jelenséget is mutatja a török, hogy — perzsa és_arab hatás alatt — idegen szókezdő hangjai keletkeztek. A töröknek eredetileg kevés szókezdő mássalhangzója van, három explozíva (b, t, k) egy affrikáta (í), két spiráns (j, s). Nazálisok és likviclák szó kezdetén nem igen voltak, de elég gyakori a másodlagos ru, mely ó-böl fejlődött és szókezdő n van a sokat használt ne szóban, amelynek 'mi?' a jelentése. Szinte teljesen hiányzott az r, / és z szókezdet. Jövevényszókat ugyaıı találunk ezekkel a szókezdetekkel 34