Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 Vegyiik például az arab határozott névelőt az al-i {cl. I sth., gyakran az I asszimilációjával). Ilyenféle kifejezésekben találjuk, mint Mah 'az islen' (lıouy éhben a szóban az arab névelő van előttünk, az meglehetősen elhomályosult, a szónak névelő nélküli alakjai, mint ilâh 'isten', iláhe 'istennő' a köznyelvben nem igen használatosak), elán 'még most' (ân 'pillanat'), elveda hiicsû-forıuıla (vedâ 'elválás'), elhaq 'valóban' (haq 'igazság'), elhamdülillah 'hálaistennek' (hamd 'dicséret' lillöh 'istennek'), el\ewm 'ma' (jeli77/ 'nap'). Nagyon gyakori az arab névelő használata a birtokos jelzős arab konstrukciókban, mint dârul-fürıün (helyesen dârıı-1-jüııün) 'egyetem' (dör 'ház', fünün 'tudományok'). Ritkábban használják az arab névelőt címekben és aláírásokban, mint el-hâdidi 'zarándok', eS-Serik 'társ'. Elég gyakori azonban ilyenféle fordulatokban, mint al-el-husüs 'különösen' (al — alá — arab prepozició —, husüs 'ügy, vonatkozás'), al-el-itláq 'általában' (itlöq 'általánosítás'), al-el-âdc 'rendszerint' (âdet 'szokás') al-el-adiele 'sürgősen' (adiele 'sietség') stb., vagy az arab fi '-ban, -ben' prepozícióval alkotott kifejezésekben, mint fi-l-haqiqa 'valóban' (haqiqat 'igazság, valóság'), fi-t-hál 'azonnal' (hâl 'állapot, jelen idő'), fi-1-vâki 'valóban' (vâki 'megtörténő') stb. Jellegzetes csoportokat alkotnak az arab szóképzés sokféle és számos példával képviselt esetei, mint k'átib 'írnok', zâlim 'elnyomó', âlım 'tudós', Sühid 'tanú'. Ezekhez aztán hozzákapcsolódnak, illetve egy ilyenféle sorral kereszteződnek az ugyanazon tövekhői más grammatikai szabály alapján alkotott származékok, mint mektüb 'levél', mazlüm 'elnyomott', "ma'lüm 'ismeretes', meShüd 'niagalátta'. Az arab rfieiléknevek és főnevek sajátságos, ú. n. tört többesszámi alakjai nagyon gyakoriak a törökben és a tudatban számos csoportot alkotnak, pl. mekteb 'iskola' — mek'átib, medtlis 'gyülekezet' — medíális. nrn'rifet 'ügyesség' — ma'ârif 'ismeretek', egy másik tipus : Sekl 'alak' — eSk'át, díins 'fajta — edir.âs, haber 'hír' — ahbár. Nem jelentéktelen szerepet játszanak itt a gyakran használt idegen kifejezések, amelyeknek idegen volta különösen érzik. Ezeknek a nyelvben használt idegen elemekkel nagyszámú asszociatív kapcsolatuk van. Egy ilyenféle kifejezésben pl. mint neüzübillâh 'istenbe^ menekülünk', a billâh 'istenhez' kifejezés asszociálódik ni^s kifejezésekkel, amelyekben a billâh előfordul. Aszszociálódik azután más olyan kifejezésekkel, amelyekben a bi előfordul, mint bismillâh 'isten nevében', a billâh asszociálódik az allâh 'isten* szóval. Ebben az összefüggésben az arab imák szerepét is megemlíthetjük. Mindezek a jelenségek erősítik azokat az asszociatív kötelékeket, amelyek az arab és a perzsa elemeket a nyelv török elemeivel szemben egységbe foglalják. (Vizsgálni lehetne azt is, mennyiben különülnél: el az arab-perzsa elemek keretén belül egymástól az arab és a perzsa elemek, de ez most a mi szempontunkból nem lényeges.) 8. Foglalkoznunk keli a szóhangsúly néhány kérdésével is. 32