Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332
314 sultâıı-i diıhâıı 'a világ szultánja' ( diihân 'világ'). Ezek a szerkezetek az írott nyelvben rendkívül gyakoriak, éspedig nemcsak hagyományos szólásokban. A beszédben azonban szabadon alkotott izáfetes szerkezetek nem igen fordulnak elő. Nagyon gyakoriak az oszmán-török köznyelvben az olyan izáfetes szerkezetek, amelyeknek az első tagja nőnemű arab szó (vagy nőneműnek felfogott perzsa szó, — a perzsa t. i. nem ismeri a nemi megkülönböztetést) és amelyekben a (perzsa) izáfet jele után álló melléknév (arab módra) szintén nőnemű alakban van : qámüs-i tiirki 'török szótár' (qámüs hímnemű főnév, -f: a melléknév hímnemű végzete), de dewlet-i ormán tje 'az oszmán birodalom' (dewlet: nőnemű főnév, -/jc : a melléknév nőnemű végzete), diivel-i miittefiqa 'a szövetséges hatalmak' (düvel : tört többes, tehát nőnemű, -a : a feminium végzete q után). Régebben különösen gyakoriak voltak az ilyen kifejezések a beszédben is, de még ma is előfordulnak. Az izáfet-szerkezetben csak arab és perzsa szók szerepelhetnek, törökök nem. A szókészletnek a tudatban való kettéválasztásánál talán éppen az izáfetnek volt a legfontosabb szerepe. Külön csoportot alkotnak az arab és perzsa jövevényszók a szóképzésben is. Az ugyan meglehetősen gyakori, hogy jövevényszóból a törökök török képző liozzáfüzésével új szót alkotnak, mint p! mülâhaza 'meggondolás' (arab szó) — rnülöhazasiz 'meggondolatlan — müláhazasízl'iq 'meggondolatlanság', de a szóképzésben főleg török alapszók szerepelnek és az arab és perzsa szavaknak külön idegen képzőik vannak, amelyeket török bókhoz nem lehet hozzáfűzni, például uáil 'elérő' (arab szó) — náilí\et 'eléres'. Külön csoportot képeznek tehát a tudatban a török szók török képzőikkel és külön csoportot az arab és perzsa jövevényszók, amelyekhez török képzők járulhatnak ugyan, de megvannak a saját idegen képzőik. Arról, hogy a törökök egy a nyelvükben számos példával képviselt arab vagy perzsa képzőt átvegyenek, azaz török szókhoz függesszenek, mint ahogyan idegen képzők átvétele az általunk ismert nyelvekben éppenséggel nem ritkaság, a törökben szabály szerint szó sem lehet. Ha esetleg előfordul — ami különben ritka eset —, hogy török szóhoz arab képző járul (pl. otlaqíie [mai írással otlaki(i)ye] 'iegeltetési díj' a török otlaq 'legelő' szóból) akkor ezt ízléstelen barbárságnak érzik. Még kevésbbé vett át a török nyelvanyng arab és perzsa szóragozási elemeket. Ellenben számos példa van arra, hogy a török — mint a perzsában szokás — arab szókat arab módra tovább képez s ilyen módon arab alakok keletkeznek, melyek az arabban ismeretlenek. Ez is világos bizonysága az idegen elemek önálló különéletének. 7. Az arab és perzsa elemeknek ez az elkülönült rétege a tudatban természetesen számos alcsoportot alkot. Ezt néhány példával szemléltetni fogom. 31
