Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

;ı<> Hogy a szókincs két rétege, a török és az arab-perzsa, különválik, ez meglátszik a ragozásnál fellépő fonetikai változásokban is. A szóvégi -q és -k többtagú török szavakban, magánhangzóval kezdődő vagy egyetlen magánhangzóból álló szuffixum előtt megváltozik, a q y-vé lesz, amely azután az isztambuli nyelvjárásban eltűnik, a k pedig Y-vé válik, amely ma az isztambuli nyelvjárásban }' alakban jelentkezik, például qulaq 'fül', qula'im 'fülein', ördek 'kacsa'. ördeje 'kacsának'. Ezzel szemben arab és perzsa jövevényszókban megmarad a szóvégi -q és -k. A Serik 'társ' szó accusativusa Şeriki, a sárik 'tolvaj' szóé sâriki, as'iddtk 'hűséges' szóé siddiki. Ezeknek a szóknak a szóvégi A-ját ilyen arab származékok védik a törökben, mint Sir ket 'társaság', sirqat 'lopás', síddiqün, a siddlk arab többesszáma, de természetesen, ha az arab és perzsa jövevényszók beilleszkedtek volna a török ragozási rendszerbe, akkor hiába védenék. Igaz, hogy vannak ilyen formák, mint mesleie, a meslek 'pálya' szó dativusa, sâddtîn, a sádiq 'hűséges' szó genitivusa (Fischer, Vokalharmonie, 12. I.), ahma'in, az alimaq 'ostoba' szó genitivusa, Tewjije, a Tcwjik név dativusa (ezek mind arab eredetű szók), de a szabály ezek ellenére is érvényesül : a -q, -k végű szók a ragozásban eredetük szerint ket csoportra oszlanak. Vannak más ide tartozó jelenségek is. Az arab és perzsa jövevényszavak a szuffixuniok illeszkedése szempontjából külön sajátságokat mutatnak (I. A. Fischer, Die Vokalharmonie der Endungeıı an den Fremdwörterii des Türkischcn. Leipzig, 192(1). Egy -at végű arab jövevényszónak, mint amilyen például a sıhhat 'egészség' a dativusa sıhhate és nem síhhata. (Más kérdés azután ennek a jelenségnek a története s a magánhangzóharmónia és magánhangzóilleszkedés rendkívüli eseteinek a kérdése.) Megemlítem még, hogy az idegen szóknál — és csak az idegen szóknál — gyakoriak az idegen többesjelek, mint az arab -ât és -ín. a pefzsa -âıı, meglehetős számú példával van képviselve az arah kettösszám (-e{n). Az arab tört többesről más összefüggésben beszélek. Az összetett igék is hozzájárulnak a szókészlet kettéosztódásához. Tudvalevő, hogy az oszmán-törökben az olyanféle összetett igék, mint naql etmek 'átszállítani' (arab naql 'átszállítás', török elmek 'csinálni'), nádim olmaq 'megbánni' (arab nádim 'megbánó', török olmaq 'lenni'), amelyeket a törökök perzsa mintára alkottak és fejlesztettek, rendkívül nagy számban fordulnak elő.

9 Ezekben az összetételekben rendesen csak arab és perzsa névszók szerepelnek, mint az összetétel első része. Különösen fontos a mi szempontunkból a perzsa izáfet-szerkezet. Az i/.áfet jele, az i, eredetileg vonatkozó névmás, amely melléknévi vagy birtokos jelzőket kapcsol össze egy jelzett s/óval : sııltâıı-i azîm 'a nagy szultán' («c/7» 'nagy'). • Lrdcmes volna ezeket az igei összetételeket történetileg vizsgálni : a perzsa igei összetételekkel, melyeknek kutatása a perzsa nyelv fejlődésének egyik legfontosabb kérdése, Telegdi Zsigmond foglalkozik. 30