Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332
314 arab és perzsa jövevényszókat* is tartalmaz, ami pedig a szótári szókészletet illeti, ebben tízezrekre menő arab és perzsa szó van. Ebben lényegében semmi különös nincsen. Amit hangsúlyozni és a következőkben bizonyítani akarok, az az, hogy az arab és perzsa elemek az oszmán-török nyelvtudatban — a köznyelvben — elkülönült réteget alkotnak. 6. Eilőször az oszmán-török szókincsnek a magánhangzóilleszkedés szempontjából való két részre oszlását említem. Az egyik részben, a török szavaknál, a magánhangzóilleszkedés következetes és meglehetősen szigorú törvénye érvényesül, a másik részben, az arab és perzsa jövevényszavakban, és természetesen egyéb idegen szókban, magánhangzóharmónia nincsen. A magánhangzóharmóniát bizonyos fokú mássalhangzóharmónia is kíséri. 7 Hogy a magánhangzóilleszkedés törvénye, amely a török nyelvtan legfeltűnőbb és legfontosabb vonása, az arab ésjjertsa elemek átvételénél a törökperzsa érintkezések legregibb korszakától kezdve nem érvényesült, ez kétségtelenül annak a sajátságos és nagyhatású tudó^befolyásnak a következménye, amelyrő fent szóltam. Ilyen fonétikai típusok állanak tehát egymással szemben, mint a török qulaq 'fül', qaíTq 'kanál', güverdtin 'galamb', gerek 'szükséges' és például az arab mábed 'templom', merhamet 'könyörületesség', selâm' 'üdvözlet', mübarek 'szent'. Ez a jelenség magában véve nem volna különösebben feltűnő. El lehet képzelni olyan nyelvet, amelynek rendszerében magánhangzóharmóniás és magánhangzóharmónia nélküli szók vegyesen fordulnak elő. Sőt voltaképen ez a tényleges állapot ; azokban a nyelvekben, amelyekben magánhangzóharmónia van, nagyon gyakoriak az ez alól való kivételek. így van ez magában az oszmán-török nyelv török elemeiben is, különösen a népnyelvben. A magánhangzóharmónia a legfontosabb, de nem az egyetlen hangtani sajátság, mely az idegen szókat a török szóktól elválasztja. Meg lehetne még említeni a hosszú magánhangzókat, melyek tiszta formában a török szókban nincsenek meg és bizonyos hangkapcsolatokat (k'â, lâ, al sth.). Az idegen szókezdőkről külön beszélek. s: i • Rendesen nem beszélek jövevényszavakról és idegen szavakról, mint pl. A. rischer alább idézendő értekezésében. Ezek a műszavak a ml csetühkben nem használhatók, a törökben egészen másról van szó, mint amit ezek kifejeznek. Bittner (i. m. 23. I.) az idegenszerűség szempontjából próbálja osztályozni a szóban lévő elemeket s ezeket mondja ; ,.von diesem Standpunkte aus lassen sich jedenfalls drei Gruppén unterscheiden. die wir Lehnwörter, Fremdwörter im engeren Sinne oder g.'wöhnliche Fremdwörter und Fremdwörter in weiterem Sinne oder ausscrgewöhnliche Fremdwörter nennen wollen '. 1 A qa-, ke-féle hangkapcsolatok az arab jövevényszókban török hangtani jelenségekre emlékeztetnek, de az a hangtani harmónia, mely a török szón rendesen végigvonul, az arab elemekben nincs meg. Egy olyan szó, mint qa b 'szív', mahltiq 'teremtett' (előbb képzett /-lel), a török fonétikai rendszerben még idegenebb, mint egy ilyen szó, mint mütâreke fegyverszünet'. • Helyesen selâm. Az ( hangot nem különböztetem meg. •A'ö. Ragıp Ozdeııı, Tarihsel bakımdan öztürkçe ve yabancı sözlerin fonetik ayraçları1st. 1937, 1939. (Az eredeti torok és az idegen szavak fonétikai ismérvei történeti szempontból. 29
