Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - A szovjet turkológia: MTA I. Oszt. Közi. IV (1953), 105-116

116 németül és franciául jelent meg. A régi t örökségről szóló ismereteinket egy fontos ponton lényegesen módosította azzal a megokolt, de biztosra nem vehető feltevésével, hogy a törökök a VI. század második felében a Káspi-tenger és az Arai-tenger között türk néprészeket telepítettek le és ezek az oguzok és tiirkmenek elődei. Ha ez valószínű, akkor az oguz törökség, elsősorban a tiirkmenek, de az azerbajdzsániak és oszmánlik kialakulásában is egy nagyon fontos új körülménnyel kell számolni. Ezt az elméletét Bartold a Turkmenyija egyűjtelékes mü 1927-ben megjelent kötetében adja elő, egy nagyterjedelmű, az egész türkmen történetet magában fogİAİo dolgozat keretében. A türkmenek történetét eddig senki sem tárgyalta részletesen és megfelelő kritikával, nagy nyereségünk Bartoldnak e dolgozata. De más hasonló dolgozatai is vannak. Ezek az »Ocserk ifztorii Szemirecsja* és a »Kirgizi* c. művei, melyeket még nem tanulmányozhattam. Külön ki kell még emelnem Sz. E. Malovnak, a szovjet turkológia legkiválóbb képviselőjének, a régi török feliratok nemzetközileg is első szakértőjének munkásságát, aki tudományterülete nehéz kérdéseit nagy tudással, mély kritikával és sok eredménnyel műveli. 1928-ban jelent meg Leningrádban a nagyjelentőségű »Uigurische Sprachdenkm&lert, melynek anyagát még Radloff készítette elő. A mű, mely anyagával az ujgurok jogi és gazdasági életéről >s tájékoztat bennünket, Malov közreműködésével készült. Legújabb munkája,a Jenyiszejszkaja Piszmennotzty Tjurkov, mely 1952-ben, s mint az előbb említett mű, a Szovjetunió Akadémiájának kiadásában jelent meg, esemény a turkológia történetében. A régi törökség legfontosabb emlékei a VIII-ik, illetve VII-ik századi orkhoni és jeniszeji feliratok. A jobb állapotban levő, nagyterjedelmű és filológiailag könnyebben kezelhető orkhoni feliratoknak megfelelő kiadása és magyarázata van, de a jeniszeji feliratok, melyeknek magyarázata igen nehéz, eddig csak kevéssé használható, megbízhatatlan kiadásban állottak a kutatók rendelkezésére. Ezen a hiányon segített Malov. A jeniszeji feliratok számos kérdése persze még ma sincs tisztázva s egy részük valószinfileg soha sem lesz, de most már megbízható alapunk van további kutatásokra is. Malov másik, újabban, 1951-ben megjelent műve, a Pamjatnyilu drevnyetyurkszkoj piszmennosztyi, voltaképpen bevezetés a régi török nyelvemlékek ismeretébe, de anyagának gazdagsága, megbízhatósága, nagy gonddal kidolgozott szótárának bősége, hivatkozásai és az adatokban rejlő új megállapítások önálló tudományos értéket biztosítanak neki. Magyar szempontból is nagyjelentőségűok Malovnak a Talasz-völgyi feliratokról szóló cikkei. E feliratok a régi türk feliratoknak egy külön osoportját alkotják, a mai kazak és kirgiz köztársaság területén átfolyó Talasz vidékéről valók és a nyugati türk birodalom emlékei. Székely rovásírásunk ezekkel a feliratokkal mutat rokonságot. A türk nyelvemlékek kutatása terén jelentős a kiváló archeológusnak, Sz. V. Kiszelévnak és feleségének, L. A. Jcvtyuchovának a munkássága, kik-. ->fi/t