Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - A szovjet turkológia: MTA I. Oszt. Közi. IV (1953), 105-116

116 sorozatáról van itt szó, amelyből alig marad ki egy-egy nyelv s ha kimarad, nem sokáig marad ki. Ezek a szótárak, épúgy mint a nyelvtanok, különböző értékűek. Van köztük kisebb terjedelmű, mely tudományosan jelentős újat nem ad, van olyan, mely kis terjedelme ellenére is fontos, mert kevéssé ismert nyelv vagy nyelvjárás anyagát ismerteti. A szótárak bizonyos norma szerint készültek, meghatározott szóanyagot tartalmaznak. Terjedelmüket céljuk szabja meg.' Mint már mondottam, a nép gazdasági és kulturális felemelkedését szolgálják. Nim az a fontos, hogy a nyelvész számára a természet és társadalom végtelen világa jelenségcinek megnevezéseit tartalmazzák, hanem hogy alkalmas segédeszközök legyenek a szocializmus építésében. A tanulni akaró emberek számára készülnek, öregeknek és fiataloknak egyformán s ebből természetesen következik, hogy az irodalmi nyelv szókincsét adják. Egyoldalú szemlélet lenne azonban nyelvtudományi jelentőségüket lebecsülni. Először is az a nyelvi átalakulás, melyen a Szovjetúnió népei most keresztülmennek és amelyet e szótárak tükröznek, nyelvtudományi szempontból nagyon jelentős és a kutatók minden figyelmét megérdemli. Ezzel a nyelvészeti irodalom még részletesen fog foglalkozni. De más tekintetben is jelentősek lehetnek e szótárak. Csak egy példát említek. Ismeretes, hogy a baskíroknak kapcsolataik vannak a magyarsággal. Magna Hungáriának körülbelül a mai Kujbisevtől keletre élt magyarsága a baskírokba olvadt be, a forrásokban gyakran a baskírok nevét viseli, kik ma e területen, vagy legalább is e terület közvetlen közelségében laknak. Két törzsük a legújabb időkig viselte a magyar Gyarmat és Jenő törzsnevet. Régebbi kutat ók baskir-magyar rokonságról, történet i azonosságról is beszéltek, — erről nem lehet szó, de a Kapcsolat világos, legújabban is nyomatékos formában felmerült a tudományos irodalomban. A baskír nyelv ismerete tehát magyar szempontból igen fontos, de mindeddig csekély anyagra támaszkodott. Fő forrásunk volt Katarinszkijnak 1899-ben, Orenburgban megjelent, 237 lapos baskir-orosz zsebszótára és a Keleti Szemle V. kötetében megjelent 43 lapos baskír szójegyzék. Ma egy közel 1000 lapos orosz-baskir szótár is áll rendelkezésemre, mely Moszkvában, 1948-ban jelent meg. Kirgiz szótárunk régebben egyáltalában nem volt, ma Judachinnak Moszkvában, 1940-ben megjelent szótárát használjuk. A pélaák számát bőven lehetne szaporítani. A gyakorlati céllal készült kisebb és középezótáraknak tehát gyakran tudományos szempontból is jelentőségük van. De tudományos szempontból is magas színvonalon álló, nagyszabású szótári művek is jelentek meg a Szovjetúnióban a turkológia területén. Ezek ->fi/t