Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - A szovjet turkológia: MTA I. Oszt. Közi. IV (1953), 105-116

116 Mindezeknek az adatoknak a rendszeres összegyűjtéséhez azonlwn elengedhetetlen volna a helyszíni tájékozódás. Munkám további felépítését a következőkép gondolom. Először adom az egyes török népek leírását a szovjet korszakban. Közlöm a legfontosabb statisztikai, továbbá a gazdasági és kulturális életre vonatkozó főbb adatokat. Ismertetem a nép néprajzával és történetével foglalkozó szovjet kutatásokat. Jellemzem a nyelv filológiai irodalmát, majd tovább megyek tulajdonképpeni tárgyamra, részletesen felsorolom és ismertetem a nyelvet tárgyaló kiadványokat, a szövegeket (ezeket természetesen csak erős válogatással), a nyelvtanokat, illetőleg a leíró nyelvtan körébe tartozó dolgozatokat, majd a szótárakat. A felsorolt tárgykörökkel kapcsolatban ki kell emelnem egyet-mást. Mondottam, hogy ismertetem az egyes mai török népek történetével foglalkozó legfontosabb szovjet irodalmat. Ezen a területen a szovjet turkológia egészen rendkívübt alkotott. Rendszeresen számba veszi és sorra kiadja, jórészben fel is dolgozza az idetartozó történeti forrásokat, hasonlíthatatlanul nagyobb arányokban, mint az eddigi kutatás tette. Különösen új és nagyjelentőségű a Szovjetúnió levéltárai adatainak tervszerű kiadása és feldolgozása. Ma már az azerbajdzsáni törökök, a volgai tatárok, a baskírok, a turkománok, a karakalpakok, a kazakok, az altaji tatárok, a jakutok és más török népek történetére vonatkozólag nagyterjedelmű, gyakran többkötetes kiadványok állanak rendelkezésünkre, — egyikük-másikuk a szovjet történeti irodalom legjobb termékei közé tartozik. A jakutok történetérői például alig tudtunk valamit. Most szovjet tudósok, főleg Sz. A. Tokarev, feltárták az erre vonatkozó történeti forrásokat, rendszeres kutatásokat végeztek, s ma erről a tárgyról megbízható, részletes képünk van. De ugyanígy van a dolog más területeken is. A megjelent nyelvtanok száma — ha a tankönyveket is tekintetbe vesszük — természetesen százakra megy, de ezek között vagy tíz kitűnő, nagyterjedelmű és tudományosan nagyjelentőségű alkotás is van. Egyes nyelveknek, mint a nogáj, a kumük, eddig nem is volt nyelvtana, most ezekről iskolázott szakemberektől jól felépített, gazdag anyagú, megbízható leírásokat kaptunk. Pontos, részben gépfonetikai eszközökkel végzett, úttörő jellegű leíró hangtani vizsgálatok eredményei is gazdagították ismereteinket. Ezen a területen főleg V. Bogorogyickij és N. K. Dnütriev dolgoztak. Az utóbbi egyéb" ként is számos cikkben főleg a török leíró nyelvtan egyes fejezeteinek is mere" téhez járult hozzá. A nyelvtanokéhoz hasonlóan nagy a szótárak száma, melyek jó része használható nyelvtani részt is tartalmaz. Voltaképpen azonban keveset mondok, ha azt mondom, hogy nagy a szótárak száma. A szótárak rendszeres ->fi/t