Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Tudománytörténet - A szovjet turkológia: MTA I. Oszt. Közi. IV (1953), 105-116
116 csoportjaik. Pl. hogy csak egy népet ragadjunk ki, az önálló chakasz autonóm terület megalakulása után rögtön megindultak a munkálatok új alfabétum megteremtése ügyében. Kezdetben az orosz írásrendszeren alapuló, missziós papoktól eredő abc-t használták (1022— 1928). ezt felváltotta egy latin alfabétum (1928—1938) míg azután végleg az orosz betűtípusra tértek, a török hangrendszerre alkalmazva. A török népek és nyelvek forradalom utáni történetét ismét két korszakra oszthatjuk: 1. A nemzeti autonómiák és irodalmi nyelvek kialakulásának kora 1917-től 1928-ig. 2. A Lenin-Sztálin-i nemzetiségi politika elgondolása alapján a Szovjetunió minden török népénél magas színvonalat ér el a forma jában nemzeti és tartalmában szocialista kidtúra és ez a fejlődés megszakítás nélkül folyik napjainkig. A török nyelveknek ez a soha seliol nem tapasztalt gyors ütemű fejlődése két tényezőn nyugszik: 1. a nyelv lielső adottságain, 2. a külső, szociális körülmények magukkal ragadó követelésein. Ez az utóbbi tényező az, amely elsősorban érdemel figyelmet. Ennek a tényezőnek kihatása pontokba foglalva : a) Tökéletesített, általános érvényű ábécé, amely azonkívül, hogy elősegíti a török népek egymásközti érintkezését, útat nyit az orosz kultúra l>efolyásit ııak is. Azután az irodalmi nyelv megszületése. b) A török szókincs óriási megnövekedése, c) Bizonyos főnétikai és morfológiai változások, amelyek csak a nagy tömegű szóátvétellel s a vele járó hangkészlet-átvétellel magyarázhatók. Az orosz nyelv intenzívebb tanulása maga után vont mondutkonstrukciós változásokat is. Vegyük sorra v három jxintot. a) Az alfabétum körül folyó múlt századvégi harcok teljes hevességgel lobbantak fel mind az írást eddig nélkülöző, mind az írásbeliséggel rendelkező népeknél. Egy csomó reformált arab írásrendszer látott napvilágot, többékevésbbé alkalmasítva a török nyelvre. Azután latin próbálgatások következtek. míg végül általános megnyugvásra sikerült egy nevezőn- hozni a török alfabétumot az orosz ls-tűrendszer alapján. Az alfabétum körüli harcokkal párhuzamos az a harc. mely az irodalmi nyelv körül dúlt. Az azerbajdzsániak például, akiknek irodalma még a XIV. századra nyúlik vissza és sok tekintetlx-n archaikus vonásokat őrzött meg, mindenáron ragaszkodtak ehhez az irodalmi nyelvhez. Végül is győzött a haladó szellemű irányzats az új irodalmi nyelv a népi és a társalgási nyelvhez simult. .Jellemző élinek az időszaknak elejére az a féltékeny gond, mellyel az azerbajdzsáni reakciósok őrizték nyelvük tisztaságát és távol akartak tartani tőle az arabon és perzsán kívül minden idegen In-folyást. A hiányzó fogalmakra új műszavakat gyártottak és nem vették észre, hogy azok éppen olyan érthetetlenek a köz számára, mint az általuk kifogásolt orosz vagy egyéb, idegen terminus teehtiieus-ok. It) A szókincsben beállott gazdagodás egészen rendkívüli. Sztálin szerint a nyelv a legérzékenyebb a változásokkal szemben s mondhatni, hogv állan->fi/t
