Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Gróf Teleki Pál: Körösi Csorna Archívum 111(1940), I-VIII

VIII Cholnoky Jenő, akik hatással voltak Teleki tudományos fejlődésére, foglalkoztak Ázsia, elsősorban Kína geográfiájával. Nem csoda tehát, ha Telekiben is korán kifejlődött az Ázsia földrajza iránti érdeklődés. Élete egyik főműve, első nagy munkája is ázsiai témát dolgoz fel, a japán szigetek kartográfiáját. E munka 1909-ben jelent meg, címe : „Atlasz a Japán szigetek cartographiájának történetéhez". Megjelent németül is ; külföldön is nagy elismeréssel fogadták, a Société de Géographie a Jomard-díjjal tüntette ki. Cordier az Annales de Géographie 1910-i kötetében a legkiválóbb kartográfiai munkák közé állítja. Teleki ekkor 30 éves, és ekkor kezdődik pályájának emelkedése ; különben nagyon fiatalon, már négy évvel előbb országgyűlési képviselő. 1910-ben Paikert Alajos lelkes agitációjára megalakul a Turáni Társaság és elnökévé gróf Teleki Pált választja. A Turáni Társaságnak az volt a célja, hogy a velünk rokon, illetőleg rokonnak gondolt európai és ázsiai népeket, mintegy 600 millió embert, kulturális és gazdasági egységbe fogjon össze. Teleki Pál nem vett erősen részt a Turáni Társaság programmjának kialakításában és működésének irányításában ; a működésében különösen kezdetben mutatkozó túlzásokat — mint maga mondja — bírálta is, de a társaság létrehozásában megnyilvánuló eszmét alapjában helyesnek találta és fáradozott annak megvalósításán. A társaságra vonatkozó gondolatait nagyjában tükrözteti a Túrán című folyóirat első füzetébe írt bevezetője és a Turáni Társaság 1914. január 31-én tartott első közgyűlésén elmondott elnöki megnyitó beszéde. „Azt hiszem — mondja elnöki megnyitójában — afölött sehol széles e hazában és amerre csak öntudatra ébredt turániak élnek, nem kell vitatkozni, hogy fajunk, faji kultúránk és jellegünk művelése, erősítése nemcsak legnemesebb feladatunk emberi szempontból — mert csak faján át lehet az egyed az emberiség szolgálatára —, de létérdekünk is". „Társaságunk legfőbb célját — mondja beszéde végén — abban látom, hogy érdeklődést keltsen és munkásokat segítsen nevelni azon tudományos és gazdasági céloknak, amelyekkel fajunk és általa az emberi kultúra fejlődését szolgáljuk. És társaságunk legfőbb jelentőségét abban látom, hogy egyesíti és összehozza e törekvésben különböző tudományágak és a közgazdaság különböző ágainak munkásait" 268