Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor lelki alkata és fejlődése: Erdélyi Tudományos Füzetek 149. Kolozsvár, 1943, 3-15

VIII büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok gazdag anyagot fognak találni tanulmányozásában, — nemzeti eredetük, szokásaik, viseletük és nyelvük kutatása szempont­jából, meg azután azért, mivel a szanszkrit nyelv, valamint több indiai nyelv alkotása is, nagyon hasonló u magyaréhoz, mely különben eltér a nyugati Európa nyelveitől. E párhuzamosságnak feltűnő bizony­ságául álljon a következő példa — folytatja tovább Csoma. A magyar­ban előragok helyett utóragokat találunk kivétel nélkül, kivéve a sze­mélyes névmások esetét; az igegyökökhői segédige nélkül s csupán egy szótagnak egyszerű hozzáadásával többféle igealakot formál­hatunk: tudniillik cselekvő, szenvedő, óhajtó, gyakorító, visszaható formákat: így van ez mind a magyarban, mind a szanszkritban, s nincs szükség sem itt. sem ott segédigére az összetett mult, vagy a jövő idő formulázásában, ahogy az okvetlenül megkívántatik az euró­pai nyelvekben". Csoma elég sokat foglalkozott szanszkrit—magyar nyelvhason­lítással. DUKA TIVADAR Csoma életrajzának és összegyűjtött dolgozatai­nak függelékéül közli kéziratban fennmaradt szanszkrit, illetőleg hindu—magyar szóhasonlításait, és mint egy feljegyzésből mindjárt látni fogjuk, foglalkozott Csoma magyarországi földrajzi neveknek a szanszkritból való magyarázatával is. Ezirányú tevékenységét tudománytörténeti alapon jól meg lehet érteni. 1770-től, SAJNOVICS Demonstratio-jának megjelenésétől egészen a XIX. század hatvanas éveiig, HUNFALVY és BUDENZ fellépéséig, a magyar nyelvtudomány átmeneti korszakot él. ÍSAJNOVICS világot gyújt, de ez a világosság még nem látszik messzire, ha egyre erősödik is. A magyar—finnugor rokonság igazsága mellett még teljes erővel virág­zanak a magyar nyelv eredetére vonatkozó más elméletek. Különösen divatban van a magyar nyelvnek a keleti nyelvekkel általában való. hasonlítása; ennek századokra visszamenő hagyománya van. Csoma elődei, illetőleg kortársai közül megemlíthetjük pl. BEREGSZÁSZI NAGY PÁLt, aki nagyhírű tudós, a göttingai tudós társaság tagja, az erlan­geni egyetem tanára volt, vjigy KALMÁR GYÖRGYÜL Ezek mind a ketten, több kortársukkal együtt, össze-vissza hasonlították a keleti nyelvekhez a magyar nyelvet. BEREGSZÁSZI NAGY PÁLnak az volt a tétele, hogy a magyar nyelv többé-kevésbl)é rokon az összes ázsiai nyel­vekkel, s Csoma a Tudományos Gyűjteményben kiadott híres levelében azt mondja, hogy több keleti nyelv rokon u magyar nyelvvel, így a török, mongol, tibeti, szanszkrit. Azután azt is tekintetbe kell venni, lıogy a szanszkrit tanulmá­nyokat akkoriban kezdték el egész Európában, lázasan foglalkoztak vele s tőle rendkívüli eredményeket vártak. Ez a lényegében tudományos alappal nem bíró szanszkrit—magyar nyelvhasonlítás tehát a kor divatjával magyarázandó és Csoma nem is volt tulajdonképpen meggyőződve e hasonlítások helytálló voltáról. Ezt bizonyítja az, amit egyik tudós angol ismerőse ír róla:^ „Több ízben hosszasan értekezett velem e tárgyakról, különös említést téve 263

Next

/
Thumbnails
Contents