Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor lelki alkata és fejlődése: Erdélyi Tudományos Füzetek 149. Kolozsvár, 1943, 3-15
VIII a magyarországi helyek és hegyláncok neveinek szanszkrit eredetéről; ismételt kérésem volt hozzá ilyenkor, hogy jegyezné fel véleményeit, de ezt ő mindig megtagadta. Homályos sejtelemmel említé, hogy egykoron tán képes lesz közzétenni a világ előtt valami biztosabbat, mint f mszta spekulációkat, s minél tovább unszolám, annál tartózkodóbb ett előttem az érintett tárgyakra nézve. Ellenszenvvel látszott viseltetni véleményének közzététele iránt". 1 2 1842 felé, 58 éves kora körül, új irányt vesz Csoma fejlődése. Lhászába készül, Tibet fővárosába, a tibeti tudományosság főhelyére, ahol becses tudományos adatokat vélt találni, — esetleg útmutatást a magyar őshaza keresésében is. De Lhászában maradni tulajdonképpen nem akart; az volt a főcélja, hogy innen tovább menve felkeresse a Kína nyugati határán élő jugarokat, az ujgur-törökök maradványait, akikben ő a magyarság közvetlen rokonait gyanította. 13 Ha tervét megvalósíthatja, talán megajándékoz bennünket ennek a rendkívül érdekes török nyelvnek a részletes leírásával, melyről még ina is alig tudunk valamit. A magyarság eredete kérdésének megfejtéséhez azonban így sem jutott volna közelebb. Ezeknek a terveknek a kivitelében megakadályozta 1942 április 11-én bekövetkezett halála. Hogy az a tudós fejlődés, melyet a fentiekben vázolni igyekeztem, milyen emberi tulajdonságokban gyökerezik, arról is alkothatunk magunknak bizonyos képet, gyér adataink ellenére is. Megemlítettem már, hogy tanárai és tanulótársai milyen módon emlékeznek meg Csornáról. Megragadó egyéniség volt, ki nagy hatással volt mindenkire, aki vele megismerkedett. Többen ismerősei köziil rajongással beszélnek róla, s többen hosszasan írnak jelleméről. Egyénisége képében különösen megragad bennünket csodálatos kitartása és fáradhatatlan munkabírása. Aszkéta-vonásait nem lehet közönséges emberi mértékkel mérni. Kalkuttában is úgy él, mint a lámakolostorban, ö, a nagyműveltségű, minden iránt érdeklődő ember, tibeti tanulmányai közben a világtól teljesen elzárva, visszautasítja a felajánlott újságokat. „Olykor előzékenységemet oly cinizmussal utasítja vissza, mondja róla egyik angol barátja, KENNEDY százados, hogy azt megérteni képtelen vagyok". Az életkörülmények nehézségét nem kerülte, hanem egyenesen kereste. Kutatásait, kedvezőbb körülmények között is végezhette volna. Jellemző Csornára az is, hogy középázsiai útjáról, amelynek folyamán sok kalandon és sok szenvedésen ment keresztül, tulajdonképpen nem is beszél. Aszkétizmusra való hajlamával függ össze takarékossága. Már a nagyenyedi kollégiumban vagyontalan fiú létére egyike volt a legpénzesebb diákoknak. Újfalvi "beszéli, hogy Güt i ingából feldúlt lelkiállapotban érkezik Bécsbe, mert egy honfitársa 300 aranyával adós maradt. Pénzügyekben különben nagyon kényes volt. Elfogadta a küz«2 D UKA : i. >«. 14fi. >i l.ie.F.TT LAJOS : ./ juyaiol; földje. M\\v. XXVII (1931). 300 14. 264