Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.

juk. A sor ilyen formában: laik-mi-dür-ki noil olalár sáfnmüza ezt jelenti: 'méltó-e, hogy elérjék azt az örömet, melyet mi adunk?'. A q il és n il, a déafámüza és safömüza arab írással könnyen összetéveszthető: qáíl, jsii noil, dzafctmüza, ••'LÍ- safömüza, kurzív írással alig van különbség a két-két alak között. Megjegyzem még, hogy ha az ember magában látná a qail olalar déafámüza kifejezést, így fordítaná: 'belenyugodjanak a mi kinzattatásunkba'. Lehetne arra is gondolni, hogy Balassa forrása, talán egy török lantos — vagy maga Balassa? —, játékosan alakította a török szöveget, mely eredetileg is lehetett több értelmű. Az első sor végén levő vessző, melyet az új kiadósban látunk, törlendő; ez nincs benne a kéziratban és értelemzavaró is. 9. „Ibenőm gywl twjij Iarő Dvv niemi zendam eyleme Asigj tepeleywp kaan űjtűne kan eyleme Vaht olur Rakup gyelwr dujersjonoj fjohbettene Sjakűn ki fjensjun ol olvahtj kuliari divan eileme. Rosa fjinü lelkem en edes fjerelmem ne kösd meg vilagomat Sjanj engem rabodat ki Türőm kínodat néjd kerlek njavaljamat Mas őleben ne dűlj, hanem inkab meg öllj hogi l'em ugi tőbity bűnt " A török szöveg rekonstrukciója: 1 bánom g'ül jüzli járom, dünjámi zándam ájlámá, 1Asíg'i tápálájüp q

an üstüná q

an ájlámá. Va/t olur ráqup g'álür, düsársönóz sohbátsná, Saq'in-ki sán ol ol-vazti qullar'i, díván ájláma. 'Ej, én rózsa-arcú kedvesem, világomat börtönné ne tedd, — A szerelmest agyonütve, vérre vért ne halmozz [tkp. ne csinálj]. — Lesz idő, jön a vetélytárs és te az ő társaságába kerülsz, — Vigyázz, nehogy akkor rabszolgája légy, ne várd melleden keresztbe tett kézzel az ő parancsát.' Ez tulajdonképpen „négysoros vers", rubö'i, de metruma sajátságos, nem a ruba'í előírt metruma. Az első és harmadik sor remei: - — |-„-,a második sor gyenge remel, a negyedik metnkailag nekem nem világos, rossz .vers, hezedznek indul. Megjegyzem, hogy a török költők ezt a két mértéket nagyon használták. A török vers értelme nem kérdéses, csak a harmadik és negyedik sorban van némi megbeszélni való. Először lássuk Balassa fordítását. Az első sort eléggé híven fordítja, verse második soranak a török eredetiben semmi megfelelője sincs, ezt szabadon költötte, a harmadik sor első harmadában, pár szóra lerövidítve lefordítja a török eredeti harmadik és negyedik sorát s a harmadik sor többi részében visszatér a török vers második sorára, teljesen más értelmi, illetőleg összefüggésbeli beállításban. (A törökben: ne tedd tönkre a sze90 19