Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor célja: Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére 10. Budapest, 1935, 3-20
VIII idevonatkozó tudósításait hitelesnek véve, kifejti, hogy az ujgurok őshazája a Balkas tó és a Szir-darja között a Csu folyó vidékén volt s innen vonultak az ujgurok Oguz kánnal Keleti Turkesztán ba. Részletesen foglalkozik Abulyází chronologiájával, melyet használhatatlannak tart. Elveti Langlésnek azt a gondolatát, hogy az ujgur írást az ujgurok találták fel s tőlük került Szíriába és Chaldeába. Különös érdeme Klaprothnak, hogy részletes ujgur ábécét ad, mely mint könnyen hozzáférhető segédeszköz, jól felhasználható volt további ujgur tanulmányoknál. Ekkor jut be a tudományos köztudatba az ujgur írás ismerete ; ekkoriban határozza meg Abel-Rémusat a Miradá-náme és Tedkere-i Evlijá írásának ujgur voltát (erről fentebb szóltam) s 1823ban Jaubert 1 török nyelvtanában már mutatványokat közöl e kéziratból, facsimilében, arab betűs átírással és francia fordítással. Klaproth dolgozata alapos, világos képet ad az ujgur kérdés akkori állásáról, voltaképpen az első munka, mely nagy vonásokban teljes és lényegében hibátlan összefoglalást ad az ujgurokra vonatkozó ismeretekről. így állt az ujgur kérdés Körösi Csorna Sándor göttingai útja előtt. Növelte az érdeklődést a következő években az a körülmény is, hogy Klaproth megállapításai nem maradtak ellentmondás nélkül. A Fundgruben des Orients VI. kötetében, 1818-ban Isaac Jacob Schmidt, egy holland származású szentpétervári tudós. 2 a mongol filológia megalapítója, Klaproth-tal szemben azt a tételt állította fel, hogy az ujgurok nem törökök, hanem tangutok, kiket Schmidt összekapcsolt a tibetiekkel. Schmidt állítását elsősorban arra alapította, hogy egy kis mongol munka, mely a mongol írás történetéről szól. azt állítja, hogy a tangut népet és országot egy időben ujgurnak hívták. Közelebbi vizsgálatnál azonban kiderül, hogy ez a mondat kései interpoláció. 3 Jegyezzük 1 Átveszi Davids 1832-ben Londonban angolul és 1836-ban ugyanott franciául megjelent török nyelvtanába. L. Pavet de Courteille, Mirádjnâmeh, XIII. 2 Babinger: OstasZtschr. VIII. 7 akk. :< Ligeti : Magyar Nyelv. XXVII (1931), 308-9. 244