Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.

A versmérték hezedz: ~ | „ | ~ A második sorban egy másoló kihagyott három szótagot, mint ezt a versmérték világosan mutatja. Egyébként ezt a verset már az előző magyarázók megértették. Szilády a kaano alakot ,^-nak írja át, helyett; ez alighanem sajtóhiba. Dézsinél a második sor ki van egészítve: Helâl olszon ona kanynn, ö giőzel kanlydyr; ezt — a kanynn alakot sajtóhibának fogva fel — így fordíthatjuk: 'szabad legyen neki véremet ontani, gyilkos az a szép'; ez a kiegészítés azonban nem fogadható el, mert nem egy, hanem három szótag maradt ki a versből. Dézsinél ez a fenti módon kiegészitett sor — a kiegészített szöveggel nem egyezőleg — így van fordítva: „Szívesen áldozom érte véremet (mert) minden szép véres (t. i. kegyetlen) [vérengző.]" 6. ..Didom olsah giöjele varmola bir mah bedely? Gyül gibj gyüldi didi kim? Iane fjandeg bedelj. Égikor fjep Iuliat latuan hogi ő magat fjep tükörbe néjne Kordém e vilagra illj fjepseget masra IÁ valljon adoté s-Mosolga íelele illj Tjep ki lehetne (:mond:) meg bolondultaié." A török szöveg rekonstrukciója: Dedöm ol sah g'özala: var-m'-ola bir mah bad/.li? G'ül gibi g'üldi, dedi kim: ja na sandır ba dali? 'Mondtam annak a királyi szépnek: van-e valaki, aki pótolja a holdat? — Nevetett, mint a rózsa [s] azt mondta, hogy hát mit gondoltál, te bolond?' A versmérték remei: - - - , mint ezt a második sor mutatja, de az első sor lábai - - mértéket mutatnak; ez a képlet a remei bizonyos fajtáiban használatos. De ezeknél a verseknél inkább hanyagságra gondolhatunk. Dézsinél mindkét sor második fele máskép van magyarázva; nála a versnek következő fordítását találjuk: „A szépség királyának mondtam: Van-e még egy hozzá hasonló hold? — (Erre ő) rózsaként nevetett (és azt mondta): hát te engem (eddig) minek véltél, oh bolond?". 7. „Kimfzeler győrmis degildwr tenden cheneng gytegön Illaben győjumle giőrdőm iste chsanomdur giden, Mikoron ki repül lelek beteg teftból soha senki nem latta De az én fzerelmem ki olljan mint lelkem hogi feiemet el hadta MoTt İşemem iol latía de veLnj fem Tudta hogi magat marnak adta" A török vers rekonstrukciója: Kimsalar g'örmis degil-dür tandan dzánir gittjgön. Illa ban g'özümlâ g"ördöm, İsta dzanom-dur gidJin. 'Senki sem látta a lélek elmentét a testből. — De én szememmel láttam: íme lelkem (kedvesem) az, ami elmegy.' 90 17