Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Thúry József 1. tag emlékezete: A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek XXII, 6,1934, 1-25

10 jait s ııem látja azt, hogy a török-magyar nyelvrokonság elmeletének ilyen szilárd alapjai nincsenek. Egy év múlva, 1884-ben, újra nagy cikke jelenik meg Thúrynak a Philologiai Közlönyben. Címe: »Az ugormagyar theoria«. Ebben elsősorban Hunfalvyval, Szinnyeivel és Munkácsival polemizál, kik Vámbéry művét visszautasítólag bírálták. E cikk ugyanolyan, mint az első. Védi Vámbéryt többek között Budenznek azon megállapítása ellen is, hogy Vámbéry a török szavakat, hogy hasonlatosabbnak lássanak bizonyos magyar szavakhoz, elferdíti s Budenzröl igyekszik bizonyítani, hogy így jár el saját elmélete érdekében. Ezt már nem hagyta szó nélkül Budenz s a Nyelvtudományi Közlemények XVIII. kötetének 1884-ben megjelent harmadik füzetében, Ad „Turcologiam"» című kis cikkében kimutatja Thúry állításának alaptalanságát. E diákkori próbálkozások után kezdődik voltaképpen Thúry tudományos munkássága. Huszonnegyedik életéve körül van már, a törökben alapos ismeretekre tesz szert s tudományos működése egyre reálisabb irányba igazodik. Fejlődésére nagy hatással volt konstantinápolyi tanulmányútja, melyet 1884 nyarán tett, Trefort miniszter és szülei támogatásával. Konstantinápolyban Szilágyi Dániel volt a mentora,, az a derék magyar emigráns, ki Konstantinápolyban könyvkereskedő lett s ki páratlan buzgalommal szedett össze egy nagybecsű cs nagyterjedelmű török kéziratgyüjteményt, mely jelenleg Akadémiánk tulajdona. Szilágyihoz Vámbérytól volt ajánlólevele. Thúry először a »Pest« szállodában szállt meg — sok magyar volt akkoriban Konstantinápolyban — majd Szilágyi lakást szerzett neki egy német asszonynál. »Szobám ablaka — írja Thúry — (szüleihez, 1884, jún. 20.) épen az »Aranyszarv» kikötőre nyílik, s nagyon szép kilátás van Konstantinápoly legszebb részére, Stambulra, a tulajdonképeni török városrészre. Látok tizennyolc mecsetet, hosszú vékony tornyaikkal; látom az Aranyszarvon átvezető hidat, jobbra egy török temetőt, magas fáival, balra a galatai nagy Hornyot és hallom folytonosan, még éjjel is, a különféle házaló árúsoknak szörnyű orditozásait.» 215