Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Thúry József 1. tag emlékezete: A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek XXII, 6,1934, 1-25

10 vizsgálatából indul ki. Vele szemben Budenz szubjektív; módszere deduktív, abból az erőszakosan feltett tételből indul ki. hogy a magyarság finnugor eredetű s ebből a tételből kiindulva helytelenül magyarázza a magyar nyelv jelenségeit. Azután következnek Vámbéry közismert magyarázatai, szembeállítva Budenznek — valóban sokszor téves, de nyelvtudományunk akkori helyzetében egészen természetszerűleg felmerült — magyarázataival. Újat a cikk nem ad. Vámbéryt ismétli, fokozott polemikus éllel és gúnnyal, de kritika és elmélyedés nélkül. Ha például Vámbéry azt mondja, hogy a magyar szép egy ujgur söb, siib ,szép* megfelelője, ó ismétli s nem jár utána, hogy ilyen ujgur szó nincsen. Arról tud, hogy szóegyeztetéseknél eltérő hangok megfelelését több példával kell igazolni, ki kell mutatni az illető megfelelés törvényszerűségét, de az egyes törvények megállapításánál nem jár el megfelelő kritikával; azt sem veszi figyelembe, hogy ősi nyelvi kapcsolatok kutatásánál gyakran egészen különböző — de persze szabálvok szerint különböző — alakokat kell egymással egyeztetnünk s gúnyolja Budenzet, aki jobban méltányolja az eltérő, mint a megegyező alakok egybevetését. Vámbéryval együtt az a felfogása, hogy a hangmegfeleléseknek az összehasonlított nyelveken belül is érvényesnek kell lenniök. így a magyar másik szót — Vámbéry nyomán — a török baiak ,fej' szóval magyarázza. Említi, hogy a üfxj/n megfelelés megvan a törökben (pl. bán ,én'>^ mán) s megvan a magyarban is, pl. bátyú -N. motyó. Az látszik az egész dolgozatból, hogy Thúrynak csak egyetlen mintája volt, Vámbéry műve. Ez pedig igen rossz minta volt, mely — sajnos — egyszersmindenkorra útját vágta annak, hogy Thúrv a nyelvtudomány kutatási módszerét elsajátítsa. Kritikai megjegyzéseiben Budenz-cel szemben — mint erre már céloztam — sokszor igaza van. Ott téveszti el a dolgot, hogy folyton Budenz gyengébb egyeztetéseiről beszél, ellenben nem igen emlegeti világos egyeztetéseit, a finnugor-magyar nyelvviszony vizsgálatának szilárd alap214