Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Akadémiánk és a keleti filológia: Budapesti Szemle CCXI (1928), 80-95

A perzsa filológiában dolgozott Akadémiánk egy másik tagja, Kégl Sándor, kinek különösen a modern perzsa népköltészetre és irodalomra vonatkozó közlései voltak újak Európában s kinek nagybecsű, gazdag könyvtára adományozás útján Akadémiánké lett. Goldziher és Kégl az Akadémia talajából nőttek ki : az Akadémia keletkutatása volt az, mely ifjúságiikban munkásságuk irányára befolyással volt. Szintén inkább nemzetközi jelentőségű Mahler Ede tagtársunk munkássága, ki különösen az ókori keleti népi k kronológiájával foglalkozik s ki az ókori keleti népeket Akamiánk könyvkiadóvállalatában ismertette. Itt kell még megemlítenem Heller Bernátnak Az arab Antar-regény c. művét, melyet Akadémiánk 1918-ban adott ki s bár idegen földön működik, de nem hagyhatom említés nélkül nagy honfitársunkat és külső tagunkat, Stein Aurélt, kinek nagyszerű felfedezései nyomán sok olyan emlék került napvilágra, melyek elsőrendű források a magyar-török ősi kapcsolatok kutatásában s ki Akadémiánkra mindig látható bálával és szeretettel gondol. Kmoskó Mihály tagtársunk munkásságát különösen ki kell emelnem, ö régebben a szír patrológia területén adott ki Párizsban nagyterjedelmű munkákat s jelenleg az arab és szír írók Keleteurópát és Középázsiát tárgyaló tudósításait gyűjti, fordítja és kommentálja, kiválasztva egy nemzetközi tudományszaknak, a sémi filológiának, magyar szempontból legfontosabb problémakörét, s rámutatva a magyar keletkutatás további fejlődésének egyetlen lehetőségére, melv abban áll, hogy ne az eddigi fejtegető irodalom s az eddig kiadott anyaggyüjtemények könnyebben hozzáférhető részének felhasználásával igyekezzünk továbbvinni a keleti vonatkozású magyar problémákat, hanem dolgozzuk lx*le magunkat az illető keleti szakim, ismerjük meg teljes egészében a forrásokat, sőt lehetőleg tárjunk fel újakat s törekedjünk a források interpretációjában az illető keleti szak szem [iont jóból való lehető tökéletességre. A magyar történész egy kínai, örmény vagv arab forrásból, illetőleg annak is csak a fordításából kiszakított adattal csak a tévedés állandó veszedelme 208