Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Tudománytörténet - Akadémiánk és a keleti filológia: Budapesti Szemle CCXI (1928), 80-95
88 mellett operálhat. Arra a fokra kell jutnunk ezeken a területeken is, amely fokon pl. a keleti szakokhoz közelálló bizánci filológiában vagyunk. Semmi sem kívánatosabb tehát a magyar keletkutatás fejlődésére nézve, mint hogy Kmoskó Mihály tagtársunk példája minél több keleti tudományterületen követőre találjon. Külön meg kell emlékeznünk Akadémiánk gyűjteményeiről, a Szilágyi Dániel-féle török kéziratgyüjteményről, melyben még sok, a török nyelv, irodalom és történet szempontjából nagyértékű dolog vár feldolgozásra, a Kaufmann-féle becses héber gyűjteményről s a könyvtárról, mely orientalisztikai szempontból — a kézirattárral együtt — Európa legszebb gyűjteményei közé tartozik, s különösen ki kell emelnem, hogy Akadémiánknak 1914 óta Balkáni, illetőleg Keleti Bizottsága is van, melynek jövője bizonyára méltó lesz Akadémiánk keletkutatásának múltjához. De egy előadás keretében csak nagy vonásokban lehet beszámolni az Akadémia keleti filológiai munkásságáról. Nem lehet sorra venni azt a számtalan kisebb-nagyobb közleményt, mely Akadémiánk kiadványaiban e területre vonatkozólag megjelent s melyek e kiadványokat a fiatal magyar orientálista egyik alapvető olvasmányává teszik. Nem lehet eléggé méltányolnunk Akadémiánk Körösi Csorna-kultuszát, különféle keleti tanulmányutak segélyezése terén kifejtett tevékenységét, keleti filológiai, nem akadémiai munkálatoknak, folyóiratoknak, így pl. az idegen Encyklopaedie des lslam-nak is hathatós segélyezését, belső vagy külső tagul való választással egyes tudósok értékének kiemelését, mellyel az Akadémia gyakran tett jelentős szolgálatot egy-egy orientálista pályájának, tudományos tevékenysége eredményesebb kifejthetésének. Sok minden kisebb dologról, melyek pedig összeségükben nagyon jelentősek, hallgatnom kell. Büszke lehet Akadémiánk az elmúlt évszázad alatt a keleti filológia terén kifejtett munkásságára, — mondhatnám, — ha ebben a pereljen különös nyomatékkal nem érezném a felelősség súlyát, mely a meddő elégedettség helyett minden erőnk lehető teljes kifejtésére ösztönöz. 209
