Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Akadémiánk és a keleti filológia: Budapesti Szemle CCXI (1928), 80-95

a török források felhasználásában, másrészt ezek közzétételében, illetőleg lefordításában. Szekfű cikkénél megismétlődik az az eset, melyet a nyelvészetben is láttunk : a tudományosan legértékesebb eredményt nem az orientálistáknak, hanem a magyar problémák művelőjének, illetőleg a magyar történettudomány kutatási módszere színvonalának köszönhetjük. De Akadémiánk nemcsak a magyar érdekű keletkutatásban fejtett ki nagyértékű munkásságot, hanem segítette a keletkutatásnak bármely irányát, ha annak tudományos értéke volt. Itt azonban figyelembe kell vennünk, hogy a keleti filológia igen nagy terület, beletartoznak a keleteurópai, északafrikai és csaknem az minden ázsiai népre vonatkozó tanulmányok, s az egész keleti filológia rendszeres művelése nem lehet a magyar tudomány feladata. E tanulmányok közül hazánkban csak azokat kell különös gonddal művelnünk, melyeknek magyar problémák szempontjából fontosságuk van. Ezen a téren tehát nem folyhatott nálunk rendszeres munka, de azért Akadémiánk felolvasásaiban és kiadványaiban a keletkutatásnak csaknem egész területe képviselve van s Akadémiánk e téren működő tagjai közt több, az egész tudományos világban ismert név akad. Goldziherre gondolok itt elsősorban. Goldziher az elmúlt félszázad egyik legnagyobb orientálistája. Munkái, különösen az állítólagosán Mohamedre visszamenő hagyomány kialakulására vonatkozó kutatásai, új korszakot nyitnak meg az iszlám-tudomány történetében. Akadémiánk mindig tisztában volt Goldziher jelentőségével. Korán tagjai közé választotta, idegen nyelven kiadott munkái jó részét magyarul is megjelentette, illetőleg magyarra is lefordíttatta, hosszú ideig az első osztály elnöki székével tisztelte meg s Goldziher nagynevű munkatársait, az orientalisztika egykorú főképviselőit, Goldziher ajánlatára, külső tagjai közé választotta. Goldziher munkássága lényegében nem volt szerves ka|>csolalbaıı a magyar tudománnyal, de Akadémiánk díszének nagymértékű gazdagodását jelentette. 207