Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.

8. „Iyne ebrulereng kurmis tiemanj Atar gajeng oki chsaé rsifany Iolune kőmisjTii ben chsismj chsani. sjeuer dilber beni bé dahi annj ismet fel vetette fjemőldők yebe fjep fjemének idegeth Kiból Tűjes Nylat fjiuemre ö bocjat lűvén mint tet fel [feltett] iegyet De bar vefjen feiem Tudom fje ret engem l'jinten mint én fjemélyet." A rekonstruált török szöveg: Jiná abrülani qurmii k'ámáni, Atar gamzirı oqi, diánim niíání. Joluna qomxiím ban díism i dzânî, Savár dilbár báni, bán dahi ani. 'Újra megfeszítette szemöldökeinek íját, Kilövi a szerelmi pillantás nyilát, lelkem a célpontja. Testet és lelket feláldozok én érette, Szeret a bájos engem, én is őt.' A versmérték hezedz: _ |„ I - - E versnek néhány kifejezését eddig másképpen magyarázták, a második sor első felét teljesen félreértették, helyesebben nem értették meg. Szilády egészen helytelen átírást ad, melyet — török betűkkel — feleslegesnek tartok idézni, mert Dézsi kiadásában lényegében az ő átírását találjuk, Dézsi átírását pedig mindjárt tárgyalni fogom. Eckhardt Sándor idézett értekezésében Refíq 'At" a következő fordítását adja az első két somak: „A szemöldökök újra felajzatták íjaikat, szemének nyila lövi a feltett célt", Dézsi kiadásában pedig a következő átírást és fordítást találjuk: Jine ebrulerim kormys huhnani, átár giőzym oki dzanum nisani Jolina kömeszini ben dzsiszmi iszem; szever dilber beni, ben dechi imi. 'A szemöldökének íj ját újra kifeszítette, szemének a nyilát ellövi; lelkem az ő célpontja. — Mindent érte (áldozom), ha éppen én vagyok az ő tárgya (célpontja). A bájos teremtés szeret engem, én is őt.' Ez értelmezéseknek az enyémtől eltérő részletei elfogadhatatlanok. Különösen figyelembe veendő, hogy azt az olvasatot, melyet adok, a hasonmás biztosítja. A gajeng (= gamzSrj 'pillantásnak a') semmiesetre sem magyarázható gözürj 'szemed'-nek. Először is valószínűbb, hogy a tilde elmaradt az a-ról, mint az, hogy az a-i

t ö-nek kelljen olvasnunk. Másodszor a gamza oqi, gamz oqi 'a pillantás, kacsintás nyila' a régi oszmánli költészet egyik legkedveltebb kifejezése, amelyet számtalan helyen megtalálunk, így pl. a már említett Neszímínél (Köprülüzáde, Eski şairlerimiz divan edebiyatı antolojisi, 45), Nagy Szolimán szultánnál (ed. Jacob, 24. szám, 4. vers, 39. sz., 5. v.), XVI. századi lantos költőknél (Köprülü, Türk Sazşairleri II, 15, 21, 28). A harmadik sor második részének régi hibás olvasata: jolina kömeszini ben dzsiszmi iszem teljesen értelmetlen. A kézirat helyes 14 9i