Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.
olvasása itt semmi akadályba nem ütközik; a Sziládytól isem 'ha volnék'-nak olvasott diárii 'lelket' szó di-je éppúgy van írva, mint a második sor d-iönim 'lelkem' szavának dí-je. Párhuzamos helyet idézhetünk Gevheri-bői (1. fent, megh. 1715 után): Yoluna terkettim can ile başı 'érted adtam lelket és fejet' (ed. Köprülüzáde, 26. 1. 9. sz.), vagy Hüszrev Ásdkín makaróni gazeljéből (1. lent). Az i 'és' kötőszó, amely itt a déism i dián 'test és lélek' kifejezésben előttünk van, eddig voltaképpen ismeretlen. Balassa megőrizte ezt a régi kötőszót, melyre több példát idézhetnék a török népnyelvből és különösen egy XV. századi török költőnek, Hüdájínak, eddig ismeretlen munkájából (M. T. Akadémia kézirattára). Szótárakban, az oszrnánli nyelvről szóló leíró dolgozatokban nem szerepel ez a kötőszó. Ha fel is tűnt valakinek, nem vetett rá ügyet, gondolván, hogy ez az i a perzsa-török u 'és' kötőszó ritka mellékalakja, mely illeszkedés következtében állott elő. Valóban így van a dolog, ez az i az u 'és' kötőszóból 1 1 keletkezett illabiális illeszkedéssel, de a régi törökben — úgy látszik — annyira el volt terjedve, hogy külön kötőszóként való kezelése feltétlenül megokolt. Külön kötőszó, hiszen labiális magánhangzók után is szerepel (dün t gün 'éjjel és nappal'), amikor nem gondolhatunk illabiális hasonulásra és ezenkívül veláris alakja (i) is van. De főleg meglehetősen gyakori előfordulását kell meggondolnunk. A népnyelvi adatok és a Hüdájínál való rendszeres előfordulása után íme felbukkan Balassánál is. Használata különleges, mint az u kötőszóé: a jelentés rokonsága vagy ellentéte következtében, vagy egyébként összetartozó szavakat kapcsol, főleg perzsa eredetű kifejezésekben. Így van Balassánál is. E kötőszóval bővebben szándékozom foglalkozni Balassa török feljegyzéseinek nyelvtörténeti jelentőségéről szóló dolgozatomban. Visszatérve a vers további tárgyalására, a k'amáni és oqt alakok helyett ilyen helyzetben a későbbi nyelvben k'amân'in(i) és oqín(í) alakokat találunk, de a k'amáni (és közvetve az oqí) alakot biztosítja a rím és hogy ezek az alakok szabályosak, bizonyítja az 1. vers első sora is: 'álam iiiagi derar isarj 'ha a világ virágát összegyűjtőd'. Ez a vers műfaj tekintetében — a kilencedikkel együtt — elüt a többi versektől, melyek egyszerű bejtek, párversek. Ez négysoros vers, mégpedig annak egy különleges, négyrímű faja; a rendes négysoros versben a harmadik sor nem rímel a többivel (1. a kilencedik verset). Felhívom még a figyelmet arra, hogy ezen a versen különösen be tudom mutatni, mennyi a közhely a Balassa által feljegyzett török versekben. A negyedik sorhoz nem is kell párhuzamot keresni; a harmadik sorhoz fent idéztem egy párhuzamos helyet, az első két sor egyik kifejezéséről is volt szó ilyen vonatkozásban s ehhez a két sorhoz idézek még egy helyet, melyhez hasonlót számtalant lehetne összegyűjteni (Köprülü, Türk Sazşairleri, II, 117, egy Üszküdárí nevű XVII. századi lantos költő verséből): 92 15
