Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Akadémiánk és a keleti filológia: Budapesti Szemle CCXI (1928), 80-95

AKADÉMIÁNK ÉS A KELETI FILOLÓGIA. Midőn a Magyar Tudót* Társaság 1831-ben mű ködőst'

t megkezdte, az volt a közfelfogás, hogy az Akadémia elsősorban a magyar nyelv müvelésére van hivatva. Ezzel szemben a Tudománytár első kötetét 1834-lx'ii az Akadémia által eléje szabott elveket követve — így nyitja meg Toldy Ferenc, a Tudománytár szerkesztője : «[a tudós] fárasztó pályáján méltán várhatja az olvasóitól, hogy midőn vele gondolatokat, ismereteket közöl, ez. elfogódott ítélettel azoknak formáin ne akadozzon ... A' magyar tudót társaság ... a' Tudománytárban megjelenő eredeti értekezések vizsgálatában is leginkább azok belső becsét véteti tekintet alá . . .» Báró Eötvös Loránd elnöki székfoglalójában (Akad. Érten. 1889 : 146.) a következőket mondja : «A cél tisztán áll előttem. Az Akadémia alapszabályaiban azt olvassuk, hogy célja a tudomány és irodalom magyar nyelven művelése és terjesztése, történetének szelleme jiedig ezt súgja : törekedjünk arra, hogy nemzetünk magyar, de nemcsak magyar, művelt is legyen, s mint ilyen, megállja helyét a számban nagyobb, hatalomban erősebb eurójmi nemzetek között.» Tehát a tudomány és irodalom magyar nyelven való» müvelésén kívül Eötvös is különösen hangsúlyozza, hogy az Akadémiának a magyar műveltség, természetesen első sorban a magyar tudomány emelésén kell fáradoznia s csaknem szembehelyezi az alapszabályok által kimondott tételt azzal, amit *az Akadémia történetének szelleme súg*. Valóíjában úgy van a dolog, hogy az Akadémia fejlődésének történetélícn mindkét gondolat érvényesül. 195