Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Akadémiánk és a keleti filológia: Budapesti Szemle CCXI (1928), 80-95

322 Az Akadémia nem lett nyelvművelő társasággá, de a magyar tudomány kifejlődését az az eszme tette lehetővé és irányította hosszú ideig, mely az Akadémiát a közfelfogás szerint életre hívta. A magyar szellemi élet létkérdése volt ez a XIX. század elején. «Honi nyelven művelni a tudományokat» : azaz nem lenni függeléke idegen szellemi központoknak, hanem a múltjában, érzésében egységes magyarság számára — a magyar nyelvre való korlátozódás által — önálló tudományos központot teremteni. Ezzel az egész vonalon magyar problémák kerültek előtérbe s minden tudományos törekvés ezekből sarjadt ki. Ennek a program m pontnak, a tudományok magyar nyelven való művelésének fontosságát alig érti meg, aki a magyar tudomány mai nagv szervezetét látja, pedig elsősorban ez tette lehetővé e szervezet kiépülését, a tudományos élet fejlődésének azt az ösztönszerű határozottságát, melyet egyedül a hazai talajhoz való kapcsolódás biztosíthat. A távolabb álló szemünkre hányhatja, hogy egy-egy oly terület művelését, melynek külföldön számos munkása van, nem tartottuk elsőrangú feladatunknak, hogy őstörténetünk kérdéseinek s más hasonló problémáinknak sokszor nagyon is nehéz, nagyon is hipotétikus jellegű megoldásai kedvéért figyelmen kívül hagytunk nemzetközi problémákat, melyek területén jóval könnyebben biztosabb eredményeket értünk volna el s nem veszi észre, hogv egy eszméiben, stílusában, sőt munkamódszerében is egységes és sajátos magyar tudomány, mely egv egészségesen fejlődő nemzetnek egyik legfontosabb életnyilvánulása, csak ezen a módon fejlődhetett s hogy elértük azt, hogy ma magyar kérdésl»en döntő 6zava (fsak a magyar tudománynak van. s hogy mindazok ban a tudományszakokban, melyek művelésének Magyarországon egyáltalában értelme van, megfelelő erőkkel rendelkezünk. De ha az Akadémia nem lett is nyelvmívelő társasággá, nyelvünk tudományos — mondhatjuk történeti — problémáinak megoldását mindig legelsőrangú feladatának tekintette, sőt azt is mondhatjuk, hogy munkásságának tekin196