Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - Az "életvessző" egy vidini török mesében: Ethnographia LXXVII (1966), 337-341
322 Nem lényegtelen azután, amit az életvessző említésének harmadik helyén tudunk meg. A házaspár itt már meggazdagodott, de emelkedésüknek még csak a kezdetén vannak. Mindenesetre megvan mér a nagyszerű palotájuk. Amint t királylány — a lusta Haszán távollétében — beköltözik a palotába, és díszítgeti, külön említve van, hogy azt, amivel a lusta Haszánt korábban megverte, az ajtóra akasztja. 4 Az életvessző a mesében többször nem fordul elő, ez az egész, amit róla megtudhatunk. De van még valami, ami nagyon fontos: az életvesszőt a mese itt a harmadik helyen (i/.en-nek, 'tüské'-nek mondja, tehát az nyilván tüskés növényből vagy növényrészekből készült. A rendelkezésemre álló török szótárak mit sem tudnak arról, hogy a tiken (az oszmán-török köznyelvben diken) szó jelentene olyasmit, ami az „életvessző"-vel vonatkozásban van. Az oyuncaq címszók alatt sem találtam semmi figyelemre méltót. A tiken szó jelentése 'tövis, tüske, tű'; az oszmân-törftkbea és más török nyelvekben gyakran előfordul különféle tüskés növények, bokrok és fák nevében is. Az oyuncaq jelentése pedig 'játékszer', átvitt értelemben is használatos. Ha nincs is kizárva — bár ez éppenséggel nem valószínű —, bogy a két szó használatáhan mesélőmnek, Hacer Ablának a nagy leleménye is közrejátszott, az nem kétséges, hogy az oyuncaq és a tiken megnevezések mögött valami, e két szóval találóan megjelölt reális tartalom rejlik. Egy adatot kiemelek a szótárakból: tiken-oti \idinben 'csalán'-t jelent, és a csalánt bizonyos helyeken tényleg életvesszőként használják. De a mi mesénk életvesszeje nem csalán. Nem ez a kérdés megoldása. A vidini törökök szoros kapcsolatban élnek — jobban mondva éltek — Ada-kale törökjeivel. A nyugat-ruméliai török nyelvnek majdnem ugyanazt > nyelvjárását beszélték és — ami az általam feljegyzett vidini meséket illeti, több közülük megvan Kúnos ada-kalei mesegyűjteményében is. 4 Mármost ebben a gyűjteményben is van egy hely (Szövegek 126—27, fordítás 176), amely ide tartozik, és a mi kérdésünket megvilágítja.. Ez egy másik mesébea van, a szörnyeteg Evrem Beyről (tulajdonképpen egy szép hercegről) szóló ismert mesében, s ennek egy változatát Vidinben és is feljegyeztem. Az a leány, aki az ada-kalei mesében Evrem Beyt, ezt az akkor kéz- és láb nélküli, tömló alakú teremtményt tanítani kényszerül, — megholt édesanyja tanácsa szerint — egy rózsatőről vett tövises bottal megüti, mire ennek vére pezsgésbe jön és „a Könyvet (a Koránt) elejétől végig elolvassa". Lássuk a dolgot részletesebben. Az ada-kalei mese ide vonatkozó része magyarul így hangzik: A sírból ismét szólt egv hang: „Lányom, ha mégy tanítani a padişah Hát [Evrem Beyt], kéri magadnak súndisznóbórból egy ruhát, filtsd magadra, végy kezedbe egy rózaaágból valá tóviaes botot, tedd a Korán-állvánvra a Könyvet éa hozasd magad elé a tömló t; ha a rózsafsbottal egyet rávágsz, nekivetélkedik (Kúnos: „springt er auf dich") éa olvasni kezd." A leány azt mondta, hogy jól van, folytatta útját a vezfrrel és néhány nap múlva meg.'rkeztek a izerájba. A leány azt kívánta a padişah t ól, hogy riináltaaaon neki sündisznóbórból ruhát. A padişah megcsináltatta a ruhát, amelyet a leány kívánt; a leány felvette, kezébe fogott egy tüskés rózsaftbotot, a könyvet az állványra tette, maga elé hozatta a tömlót és a bottal ráütött: „Na, most olvass !" A tömló nekivesélkedik [Kúnos: „springt auf, a törökben eatdirír— saldırır], és elejétől végéig elovassa a Könyvet.' •qapiya 'ajtóra', dativus, s ez többféle értelmezést enged meg, általános megjelöléss annak a helynek, ahova a cselekvés irányul (-ra, -hoz, mellé). • Materialien tur Ken/Unit drt rumeluchen Tiirkitch. L, II. Leipzig/New York 1907. 191
