Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - Az "életvessző" egy vidini török mesében: Ethnographia LXXVII (1966), 337-341
322 A tövises bot, amellyel a leány Evrem Beyt megüli, nem a fenyítést szolgálja; a leány mindjárt munkája legelején használja. Azonos a lusta Haszán vidini meséje ft'Aw-jével; mind a lusta Haszán meséjében, mind pedig itt, egy rózsatőről származó, természetfeletti hatású tüskés botról van szó, amely a lusta Haszán, illetőleg Evrem Bey vérét pezsgésbe hozza. Kunos fordítása tehát ebben az értelemben javítandó. A saldırır — saldırır kettős kifejezés nem felugrás-szerű egyszeri cselekvést jelöl, hanem egy tartósabb állapotba jutást, helyes fordítása tehát nem „felugrik", hanem „nekivesélkedik, nekitüzesedik". A mese szerint a leány megüti Evrem Beyt, és ez csak azután jön izgalomba, nem pedig fordítva, — és akkora buzgalom fogja el, hogy a Koránt egyszeribe elejétől végéig elolvassa. Ez az életvessző hntása. Evrem Bey meséje az anatóliai mesckinesben is megvan, és az életvessző motívuma itt is felbukkan, mégpedig teljes világossággal. Eberbard és Boratav (im.) ezt az anatóliai mesét a 106. szám alatt „A fekete kígyó" néven tárgyalja (a kígyó neve a változatokban Peltem Bey, Ürem Hey [= /'erem Hey] és Sultan Mar.). Ennek a nagyon elterjedt anatóliai mesének az első fele (az 1—7. motívum) a vidini ,, Evrem Bey" meséjével lényegében azonos. Az ötödik motívum Eberhard—Boratav szerint így hangzik: „Azután a kígyó megöli valamennyi tanítóját, míg csak azt a mostohalányt nem hívatják. 0 — halott édesanyja tanácsa alapján — negyvenegy rózsatőiől származó virgáccsal megfenyíti a kígyót." Eszerint a rózsatövek is fenyítőeszközül szolgálnának. Ha azonban ennek a mesének pl. egy ismert török mesegyűjteményben, a Billur Kösk-ben található változatát elolvassuk, a dologról egészen más képet kapunk. Itt a leány halott anyja így szól: „Lányom, ne félj ! Szedni fogsz negyvenegy rózsavesszőt, és elmégy ahhoz a kígyóhoz. Ha megtámnd téged, üsd negyven vesszővel. Eggyel serkentsd fel."'(Motívumhasadás, az ada-kalei változat az eredeti.) Néhány jellegzetes körülményt szeretnék még kiemelni: 1. mindkét esetben egy fiatal párról van szó; 2. az élet vesszőt a nő készíti és kezeli; .'1. a vidini szöveg szerint a vesszőt az. ajtón vagy az ajtónál, tehát szembeötlő helyen tartják a házban; 4. a vessző rózsatőről szármnzik, tüskés, mint sokszor másutt, más népek hiedelmeiben is; 5. az élet vessző használata itt nem hizonvos meghatározott napon, évszakban vagy alkalommal történik, hanem szükség esetén. Az elmondottak összefoglalására nines szükség, a dolog egyszerű és világos. A folklór szakemberei az életvessző-komplexum balkáni és kisázsiai formáiról többet mondhatnak. 7 Véleményem szerint ez a mesemotívum régi a törököknél. Jelen feladatomat azonban csak abban láttam, hogy vidini mesémnek az életvesszővel kapcsolatos motívumát filolégiailag elfogadható alakban megvilágítsam. •Török szövege az Kgyetemi Török Intézet címlap nélküli Itillur Kösk kiadásáhnn a 193. lapon, németül MBSZKL Billur Kösk fordításában a 1 Í-Wj. lapon. Az idézel t rész utolsó két Mondatának török eredetije: ,Jkırkı ile vur, birisi ile ıliirıl". 7 A nagy oszmán-tőrök tájszótár, a „Söz Derk ine Dergisi" ti. részélteii, a ..Folklor Sözleri" droö füzetben (Ankara 19.72) és Mászános: (hm misrh tilrkisih-r VMs-Jaube (KSz VII, 190U) dmQ cikkében semmi idetartnzót nem találtain, de tudóin, liogv az életvess/ö hiedelme él a Balkánon is, Kló-Ázsiában is. ItrrrKR Hrllinut professzor — levélladi közlése szerint Szíriában Jegyzett fel egy a vidinihez hasonló mesét. 192
