Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Az "életvessző" egy vidini török mesében: Ethnographia LXXVII (1966), 337-341

Az „életvcssző" egy vidini török mesében Azokkal a török szövegekkel, amelyeket 19.11 és 19.18 között Bulgária északnyugati részeben, az Al-Duna mellett levő Vidinben feljegyeztem, már több helyütt foglnlkoztam,

1 anélkül azonban, hogy magukat a szövegeket közöltem volna. Most végre — post tot diserimina renim — ,,Die Türken von Vidin — Sprache, Folklore, Religion" című munkám az Akudémiai Kiadónál megjelent (1965-ben). Tartalma: bevezetés, nyelvtan, szójegyzék és szóvegek fordítással (tizennyolc mese, öt elbeszélés, népdalok, találós kérdések, népszokások, gyógyítás, vallási és családi élet). Most a mesék egy részletkérdésével akarok foglalkozni. Ezek a mesék kiegészítésül szolgálhatnak egyrészt ahhoz a szép és szám szerint is jelentős meseanyaghoz, amelyet Kúnos Ignác a Nidintől nem messze fekvő Duna-szigeten, Ada-kalén gyűjtött össze 1907-ben, másrészt ahhoz a 2500 isztambuli és anatóliai meséhez, amelyet Eherhard és Roralav dolgozott fel a „Typen türkischer Mürchen" (Akad. der Wiss. und der Lit. Wiesbaden 1952) című g az oszmán-török mesére vonatkozó ismereteinket revelációszerűen kibővítő munkájában. A vidini mesék folklorisztikai elemzése nem az én feladatom. Itt csak egy aieseszöveg két szavát, illetőleg egy motívumát kívánom tárgyalni úgy, ahogy ez filológiai problémaként a mesék fordítása közben felvetődött. Az oyuncaq (y = magyar j, c = du, q = k) 'játékszer' és a tiken 'tüske' szavakról, valamint a mögöttük meghúzódó motívumról van szó. A mese teljes fordítását közlöm, mert enélkül a kérdés összefüggései nem érthetők. Szövege: i.in. 127. A LUSTA HASZÂN Egy időben, amelyik volt iı, nem ii, volt efry király. A királynak volt egy leánya. Amint a király egy nap a leányával az ablaknál alt, látja a leány, hogy apjának lustáit hajtják kifelé. Kinyúlnak a földön, még a karjukat felemelni sinrs telieti'gúk. Nézi a leány, s azt mondja: „Embert csinálok én ezekbél, apa". „Márhogyan lehetne • ezekbél embert csinálni, leányom, és hogyan tudnának ezek egy házat ellátni?" „Kilátnák, miért ne látnák el? Ilozzámegyek én ehhez a lusta tlaszánhoz." „A him madár rakja-e a fészket vagy a néstény madár?" — kérdezi az apja. „A néstény rakja a fészket — mondja a leány. „Nohát ha így vagyunk, pusztulj innét! Nem vagy többé gyermekem. Fogjátok meg, és vessétek egy libaólba!" u Elűzi az apa a leányát, ez meg tüstént odamegy a lusta Haszánhox. „Eljöttem hozzád — mondja —; tudsz-e te rólam gondoskodni? Szívesen lennék • feleséged." „Hogyne — tudok én rólad gondoskodni", feleli a luata Haszán. Mig a leány ezeket mondja, ' L. „Zur Einteilung der tQrkischen Mundarten Bulgarians" c. munkámat (Ssófia 1956), •» 1. jegyzet. 188