Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A mohamedán vallásgyakorlat népi formáinak ismeretéhez (A tevhit szertartása Vidinben): Ethnographia LIX (1948), 1-4

10 rózsavízzel; vannak, akik a rózsavizet pohárba helyezik. Amikor a tehvit megkezdődik, mindenki megmeríti olvasóját a rózsavízben, majd kihúzza belőle. Az olvasót a jelenlévők tenyerük közt forgatják, majd kezükkel arcukat dörzsölik. A hodzsa datolyamagokat tartalmazó zacskót hoz.

4 Leszámol 70 magot s leteszi maga elé. Mindenkinek tíz (kukorica) szemet ad. Majd felkészül a Korán olvasására s Isten bocsánatáért könyörög (istigfár); ezen könyörgés után következik a Korán olvasása. Amikor ezt elvégezte, néhány imát mond. Ezen imádságok után az összes jelenlévők elmondják százszor, olvasójukon számolva, a bűnbocsánatot kérő formulát. Majd átmenetképpen egy imát mondanak s utána százszor elmondják olvasójukon számlálva : nincs isten az Istenen kívül (a Muhammet resülulláh kifejezést csak egyszer teszik hozzá). Azután a hodzsa imát mond. Majd harmincháromszor elmondják olvasójukon számolva «kérem Isten bocsánatát és hozzá fordulok» (estáwfvulla ve etübu Hejh). Amikor befejezték, elénekelnek egy himnuszt. (Mások azt mondják, hogy egyes helyeken nem énekelnek a tehvit folyamán.) Azután elkezdik a tehvit recitálását, számlálva az olvasón a szokásos formulát: «nincs isten az Istenen kívül, nincs isten az Istenen kívül...» Az előbb kiosztott (kukorica) szemek arra szolgálnak, hogy ezt a formulát ezerszer mondják el, vagyis tíz, egyenként százas szakaszban. Amikor valaki a tízszer száz recitálást befejezte, mutatja a hodzsának, illetőleg felemeli az olvasóját. A hodzsa ezt egy sorozatnak tekinti s egy datolyamagot ledob a földre. Ha hatvanan vannak, vagy általában hetvennél kevesebben, azt mondják : nem teljes. Akkor ketten recitálják a formulát a tlz magszemnek (illetőleg a maradék magszemeknek) megfelelőleg. Amikor a formulát már 70.000-szer elmondták, a recitáció véget ér. Ezután imákat mondanak s a hodzsa elmond egy hosszú imát. Valamennyien ámennel felelnek. Befejezésül elmondanak egy fátihát (a Korán első scúrája) s arcukat kezükkel dörzsölik : (mindezt) a halott sírjához küldik. Azután valamennyi résztvevő vállát kendővel takarják le s asztalhoz tessékelik őket. Minden asztalnál van egy ember, aki tud imákat mondani. Amikor már készülnek felállni, ez az ember imát mond s mindnyájan ámennel felelnek. Amikor az illető az imát befejezte, valamennyien mondanak egy fátihát és felemelkednek. Minden vendégnek mosdótálat és vizeskancsót nyújtanak ; vizet öntenek, hogy a vendégek mossák meg kezüket. Aztán törülközőket osztanak szét, hogy megtöröljék kezüket. Azután elvonulnak s az asztalt leszedik. Ekkor más vendégeket hívnak asztalhoz, számszerint tizenkettőt. (Eddig ezek egy másik szobában várakoztak.) Amikor ezek az étkezés végeztével felállni készülnek, ismét imát mondanak: valamennyien elmondanak egy fátihát és felállnak. Mialatt ezek a vendégek megmossák kezeiket, újból terítenek. Annyiszor terítenek, ahányszor szükséges. Mindenkire sor kerül: estig mindenkit kiszolgálnak s ezzel a szertartás véget ér. — Eddig tart Hádzser Abla közlése. Ami a Bolgária és általában a Balkán félsziget többi mohamedán vidékét illeti, ezekre nézve nincsenek értesüléseim. Az elmondottak alapján feltehető, hogy a ritus vidékenként elég jelentős változásokat mutat. A számomra hozzáférhető tanulmányok

4 tanúsága szerint hasonló megemlékezések számos más mohamedán országban ismeretesek, de a temetés után negyvenedik napon tartandó szertartás igen sokféle lehet. Kezdjük Egyiptommal. Itt az a szokás, különösen a gazdagoknál, hogy negyven nappal a temetés után ismét gyászszertartást rendeznek. A gyülekezet éjjel ül össze, a lehető legnagyobb számú fokahával (törvénytudóval) a Korán recitálása céljából. Valamely állatot (rendszerint juhot) leölnek avagy elegendő mennyiségű húst szereznek, hogy a recitálókat megvendégelhessék s a szegényeknek is adhassanak belőle. Ezt a gyülekezetet arbe'in-nak (.negyven , a negyvenedik nap a temetés után') 4 Brown, The Dervishes 57, 65. » Az olvasó három szakaszból áll s mindegyik szakasz 33 szemből : az egyes szakaszokat egy-egy nagyobb, durao-nak mondott szem választja el egymástól. • A. S. íritton cikkét (Muslim Funeral Customs, Bulletin of the School of Oriental Studies, London, IX

—1938, 653—661) nein tudtam megszerezni. 186