Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Az újjászületett Törökország: Magyar Szemle XIX (1933), 328-333

322 Az írásreform a művelődés terjedésében természetesen némi zökkenőt okozott. 1929 január elseje óta tilos Törökországban a nyomtatásban az arab irás használata. Képzeljünk el egy napi munkájával erősen elfoglalt idősebb embert, aki a reggeli újságját, mely eddig arab írású volt, latin írással kapja meg. Az arab írásos újságot tíz perc alan átfutotta : a latin írást szinte betűznie kell. Ismerek olyan embert, aki enől fogva lemondott az újságolvasásról. Nehézségek voltak a tankönyvek előállításában is. Kétségtelen azonban, hogy a latin írás a műveltség terjesztésének új lehetőségeit nyitotta meg s az új török kormány egyébként is minden eszközzel dolgozik a közműveltség emelésén. 1913—14-ben az egész nagy Oszmán birodalomban 3400 elemi iskola volt s ezt 42.000 leánygyermek s 181.000 fiú látogatta; 1932-ben 6700 elemi iskola van Törökországban, 192.000 leány-, és 350.000 fiú-tanulóval. (A lakosság száma 14 millió.) Érdekes, hogy míg a fiú-tanulók száma csak megkétszereződött, addig a leány-tanuióké majdnem ötszörösére emelkedett. Tíz évvel ezelőtt volt 7000 középiskolai tanuló, ma van 37.000. (Adataim a Török köztársaság tíz éves jubüeuma alkalmából közzétett török adatok.) Sok gondot ad a török kormánynak a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági oktatás fejlesztése; ezen a téren egyelőre elsősorban külföldi, amerikai és európai szakértők meghívásával, tanulóknak külföldi szakiskolákba való küldésével próbálkoznak. Az egyetemi oktatást is igyekszik a török kormány újjáalakítani, különösen törekedve arra, hogy a pragmatikus kutatás erősebben kifejlődjék s az oktatás nemzeti irányú legyen. A török szellemi műveltség átalakításának területén legújabban megint rendkívüli munkába fogott a Gázi pasa: át akarja alakítani a török nyelvet, ki akarja belőle vetni az arab és perzsa szófat s ezeket eredeti török szókkal fogja pótolni. A szellemi és társadalmi átalakulás mellett a török kormány főgondja a szárazföldi, vízi és légi haderők fejlesztése. Fegyvergyárakat létesítettek, hadihajóikat kijavíttatták, a haditengerészet tisztjeit külföldre küldik tanulni. A közigazgatást természetesen újjá kellett szervezni. A városok és falvak közigazgatására új törvényeket hoztak. A közbiztonság nagyot emelkedett. Régebben közönséges eset volt Törökországban, hogy egy gazdagabb embert a rablók elfogtak, elvitték a hegyekbe és csak tekintélyes összegű váltságdíj fejében bocsátották szabadon. Ma már ez az állapot megszűnt. Nagy haladás van a vasút- és útépítés terén. A régi kormányok 66 év alatt 3000 kilométernyi vasutat építettek, a köztársasági kormány tíz év alatt 2200 kilométernyit. Itt említem meg, hogy a köztársasági kor előtt Törökországban 534 kilométernyi telefonvonal volt, jelenleg több mint 42.000 kilométernyi van. Nagyot fejlődött a gyáripar. Törvényt hoztak a gyáripar fejlesztésére s a fejlődést védővámokkal is hatásosan támogatják. A gyárak adót nem fizetnek, a külföldi nyersanyagok vámmentesek. Tíz évvel ezelőtt 140 gyár volt Törökországban, jelenleg 2200 van. 1923-ban 16 millió török font értékű cukrot importált az ország, mult évben 3 millió értékűt és 1934-ben már nem lesz szükség importált cukorra, 181