Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Az újjászületett Törökország: Magyar Szemle XIX (1933), 328-333

33° Az ő egyik közoktatásügyi minisztere azután már a húszas évek elején nyiltan kimondja, hogy az arab-perzsa műveltség, melynek az iszlám volt a hordozója, a törökökkel elfeledtette nemzeti sajátságaikat. Az iszlámmal szemben erős reformáló törekvés érvényesül s ez a Gázi pasa reformáló munkájának talán legfontosabb mozzanata. A régi török birodalom kormányzása theokratikus volt. A szultán, a kalifa tulajdonképpen a próféta utódja, „az Isten árnyéka a földön". Minden jog és hatalom forrása végső fokon az egyházi törvény. A sejkhül-iszlámot vagy főmuftit, ki rangban mindjárt a nagyvezér után következett, minden fontosabb államügyben megkérdezték; ő hagyta jóvá az új törvénykönyveket. Ezt az állapotot a Gázi pasa egyszerre megszüntette. A kalifa családját száműzette, államformául a köztársaságot választotta, átvette a svájci polgári törvénykönyvet, a közoktatást államosította, az egyházi iskolákat bezáratta, az egyházat az államtól tökéletesen elválasztotta. Teljesen megváltoztatta a régi társadalmi élet képiét a nők egyenjogúsítása. A török nő régebben valóban a hárem rabja volt (abban a bizonyos háremben azonban rendesen csak egy feleséget kell elképzelnünk), ahogyan ezt Pierre Loti — bár az igazságtól távol álló szentimentalizmussal és túlzásokkal — általában helyesen festi. E változás rendkívüli jelentőségéről talán úgy tudnánk magunknak fogalmat alkotni, ha elképnelnők — mindenesetre erős fantázia kellene hozzá —, hogy a nők nálunk a lakás egy bizonyos szobájában (a háremben) tartózkodnának, ott csak nőkkel, gyermekekkel és rokonokkal érintkeznének, utcára csak sűrűn lefátyolozva, alakjukról semmi fogalmat nem adó és minden nőnél körülbelül egyforma ruhában mehetnének ki, színházba, nyilvános helyekre egyáltalában nem járnának, férjüket csak az esküvő után látnák először életükben. Kevésbbé jelentősnek látszik, de talán még jelentősebb dolog volt az arab írás használatának megtiltása s a latin betűk behozatala. Az arab írás megtanulása sokkal nehezebb mint a latin írásé s így az írásreform az irni-olvasni-tudás terjedését nagy ménékben elősegítette. De volt ennek a reformnak egy másik nagy, közvetett hatása is. Egy írásrefonn rendkívüli hatással van a nemzet lelki életére; képzeljük el — mutatis mutandis, — mi lenne akkor, ha egy magyar Musztafa Ke mái pasa a mi latin írásunk helyen be akarná hozni az arab írás használatát. El se tudjuk képzelni. Az Írásreform egészen felrázta a lelkeket Törökországban s erre a felrázásra kétségtelenül nagy szükség volt. Ebben a tekintetben különben már előbb nagy hatással volt a fez viseletének eltiltása. A fezt Törökországban viselték nem-mohamedánok is, de általában mégis a mohamedán ember viselete volt az, annak a vallásnak a jelvénye, mely a mohamedán ember gondolkozásában felette van az összes többi vallásoknak s melynek hívei a többi vallások híveivel a dogma által elrendelt örökös vallásháborúban élnek; a mohamedán fanatizmusnak az újabb korban ez volt a legszembeszökőbb külső jelvénye s ebből a fanatizmusból valamilyen formában a legtöbb mohamedánban van legalább is egy kicsi. S most ezt a jelvényt Musztafa Kemál pasa fclcseréltette azzal a viselettel, mely éppen az iszlám vélt ellenségének, a nyugati kereszténységnek a viselete. 180