Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Keleti eredetű magyar ruhanevek: Nyelvtudományi Közlemények L (1936), 321-328

Ami mármost a magyar és lengyel szó hangtani vis/on\.it illeti, erről a következőket mondhatjuk. A magánhangzók megfelelése kissé szokatlan, de szabályos Szokatlan, mert hasonló esetekben szláv jövevényszavainkban rendesen előreható illeszkedést találunk: szerencsi' (alakváltozata szerencsii, vö. szlovén srencn), lencse (vö. .szlovén lenen), megye (régi alak megyn. vö. szerb-horvát, slo-nyelvjárás mcd'n). De van példa arra is. hogy hasonló esetben a szóvégi a megmarad: ezt látjuk a déhélln szóban, mely egy szláv delicin ál vétele. Sőt arra is vannak példáink, hogy ilyen esetekben hátraható illeszkedés történik. így lesz a szerb delijei alakból a magyarban drdija, a szláv i»erero-ból a magyarban oucsnrn (vö. ó-egvhszl. ve fer ja. tót ncccrn, horvát vécém), a szláv cefw/b-ból a magyarban család stb. Ezek szerint — ha, mondom, kissé szokatlan is — de egészen szabályos a magánhangzók megfelelése szem|>ontjából a magyar fárosz jő-nak a lengyel ferezjn-hm. való viszonya. Ami a mássalhangzókat illeti, tisztáznunk kell a lengyel z ~ magyar sr megfelelést. Ez az első tekintetre nehézségbe ütközik: az idegen .- a magyarban nem szokott sr-szé válni. De eloszlik ez a nehézség, ha meggondoljuk, hogy a magyar a -zj-, -szj- hangkaprsolatot kerüli, ezt részint -zz-, -<lz-. -ssz- -re változtatta, részint bangátvetéssel -jz-. -jsz-re. Igy lett a régi magvar hosszjű stb. alakból részint hosszá, részint hojszá. az aszjá-hól nsszú és njszá, a veszjén-böl vesszen, a hnzjrím-hól hozzám. a hozjá-bő\ hozza, bodza és bojza, a helhezie-twl helyezze slb (fîonBocz, Hangtan II, 1925, 91. I.). A hnzja szóban a -zja XVI. században is megvolt, de általában mintha gyakoribb lett volna az -szj- mint a -zj-, vö.: nszjá, hoszjá, iszja. A lengyel ferezjn megfelelői megvannak más szláv nyelvekben is. BKRSKKRR etimológiai szótárában M*, 280) a következő alakokat látjuk: bolgár féredza feni. és féredze neutr. 'Obergewand. welches Hriiute tragen und mit welchem sie sieti verhiillen'; szerb-horvát féredza, véredza („vom XVI—XVIII. .Ilı. begegnet ferein") 'türkisches Obergewand, (iewand iiİK-rhaııpt'; szlovén farcin 'Art Mantel', feréga ein (iewand'; orosz «i-épnai.. •i-éjn-.ii» 1 többese ren desen •i-épuan) 'im altén Husslaud ein von Erauen u. Mánnern 160