Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A magyarországi oszmán-török nyelv. Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból: Nyelvtudományi Közlemények LXIX (1967), 57-109.

Fontos jelenség, hogy az u a suffixumokhan Stari-Bárban alig szere pel; ez megint erősen elválasztja a bosnyák-töröktől. i > ü változás: dülber 'bájos'. A mássalhangzó-rendszer legfeltűnőbb sajátsága a palatális ifc-nak és g-nek ç-re, illetve c-re való változása: çöyli falusi'; içi kettő'; seÇis 'nyolc'; türçi 'dal'; deliben 'gelirken — de: oklle

r 'tanulnak', düzel "szép" dögler 'egek'; becir 'ló' (jegyeztünk beygir alakot is.de bedir1 kétszer); cenç 'Fiatal'; del- 'jönni'; cör- 'látni'. (A palatalizáció fonétikai jellegét az egyes esetekben nem tudtuk megállapítani.) A 8zóközépi és szóvégi ğ — mint minden nvugat-ruméliai nyelvjárásban — megmaradt (néha a g is): bağana 'gyermek'; yemeği 'ételt'; dnğmis 'született'; begen- 'megkedvelni'; yigirmi 'húsz'. A szóközépi és szóvégi y és r hajlik nz eltűnésre: — al işinle

r foglalkoznak'; düneyler 'visszatérnek'; bedirinle 'lovával'; yâr tier 'mennek';

1 okılrr 'tanulnak'; kaynatiri, kaynatiriy 'főz'; kaynattrmayler 'nem főznek'; begeniuler 'kedvelik'; çaşi 'piac'. A szókezdő h rendesen eltűnik: ava 'időjárás'; açın (< haçan) 'mikor, ha'; asta 'beteg'; em' de'. Másodlagos h-: ha f

etersin efendi "Itocsánat, uram'; az intervokalikus h gyengül: daha 'még'. A szóvégi /n~n sajátságos jelenségével (I. 87.1.) itt is találkozunk: eviç'i benim anamım yaşay beş adam (helyesebben: ana mim eriçi . . .) 'anyám házában öten élnek' (Szcmíha adata — testvére megerősítette); hürüm < buyurun 1. lent. A szóvégi zöngétlenülés főleg a -z hangnál jelentkezik: yiis 'száz'; seçiş 'nyolc'; yildis 'csillag'; bis 'mi'; sis 'ti'; celdmis 'jöttetek'. Andercr Fali: cenç 'jung'. A szóvégi -n néha eltűnik: içi 'icün', 1. DTVidin, 74; az igeragozásban a köznyelvi gelmişsin ('te jöttél')-féle alakoknak Kszki-Bárban del m is i-féle alakok felelnek meg. L. lentebb, az igeragozási J>él<láknál. Az alaktan fő vonásai a következők: Többesjel: baganalar 'gyermekek'; olar 'ők'; bular 'ezek'; cisjlcr egek'; okller 'tanulnak'; düneyler 'visszatérnek'; delmişler 'jöttek'

\bular-dirler 'ezek . . kaynahrmayler 'nem főznek'; begenivler 'kedvelik'. Vő. DTVidin, 45. Birtokos személyragok: (bent m) anam, (senin) ana(nl), (onun) a nasi 'az én anyám' stb.; babam 'apám'; efendim 'uram'; bizim anam, sizin anan, oların anasi 'anyánk' stb.; benim başım 'fejem'; benim elim 'kezem'; sizin başın 'fejetek'; benim téze 'nagynéném'. Névragozás: Acc.: yemeği 'ételt'; hayaııalari 'a gyerekeket'; huni "ezt"; anami 'anyámat'. Gen.: ayın 'a hónapnak a"; dügüncUerın 'a lakodalmasoknak a'; benim 'az én'; oların 'az ő . . . -ıık'; anamım 'anyámnak n'; anasının 'anyjának a'. Dat.: şkolaya 'iskolának, iskolába'; çöyliye 'a falusinak'; bize 'nekünk'; size 'nektek'; olara 'nekik'; benn 'nekem' (HKKFEMXO, !>2. I.). Jxtc.: evde 'otthon, házban'. Ahi.: erden 'házitól'. A határozói esetek kifejezésére új alak is fejlődött a nyelvjárásban, mégpedig az 'belső' szóból. (Vö. a magyar -ba(n), -be(n) ragok eredetét.) A şkolaya 'iskolába' alak şkolayçi-v

al helyettesíthető. A şkolayçi jelentése 'iskolába, iskolában' (I. a jtéhlamondutokat); akçiyaneyçi (

alıç i — hâne — içi) 'a konyhában'; ovayçi 'a mezőre"; eriçi 'házban'. - oni'.de 'onun ile'. Számnevek: bir, içi, Uç, dört, beş, alti, yedi, seçis, dok us, on, yigırmi, otus, kırk, elli, aitmiş, yetmiş, seksı-ıı, doksan, yüs, bin, onuııci. 152