Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A magyarországi oszmán-török nyelv. Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból: Nyelvtudományi Közlemények LXIX (1967), 57-109.

100 höz, egy közismert török család tagjához, aki szíves volt hozzánk, de kora és elfoglaltsága miatt nem foglalkozhatott velünk. Sikerült azonban kapcsolatba kerülni az ő testvérével, akinek forgalmas cukrászdája van. Próbáltunk kapcsolatot keresni másokkal is, de ezektől használható anyagot feljegyezni nem tudtunk, s a cukrászdában sem fordult meg senki, aki munkánkban segíthetett volna. De a Karaduzovié családdal szerencsénk volt. A családfő maga nem volt használható, ő kilenc évig volt Törökországban, s licszédjén ez erősen meglátszott. Ellenben a leánya, Szemíha, aki a cukrászdában kiszolgált, nz eszki-bári nyelvjárást beszélte és nagy örömmel loglalkozott velünk. Persze nem vált javára a munkának, hogy valami cukrozott almát árult, a gyerekek özönlöttek erre a csemegére, a ő sokszor a pult mellől vetett oda nekünk egyegy adatot, melyet én a rossz fülemmel ncha egyáltalában nem hallottam. De egy ideig mellettem ült az asztalnál s ekkor jegyeztük le a példamoiulatokat. Vasja Sterlé fáradhatatlan volt, igyekezet^ megfigyelni mindent, sőt sikerült neki kapcsolatba kerülni Szemíha testvérével, egv értelmes fiatal férfival, aki Bárban dolgozott s nagy segítségére volt kísérőmnek. (Vehhija Karaduzovié. Vehbi arab név, az -a szerb végzet.) Vasja Sterlé főleg a nyelvtani paradigmákat írta össze s a többi anyagot ellenőrizte Vehhija segítségével. Ilyen módon sikerült valamelyes megbízható anyagot összehozni. Vasja Sterlé átadta nekem a saját feljegyzéseit s mindent részletesen megbeszéltünk. Ennek az alapján ismertetem a nyelvjárást a következőkl>en. Előre bocsátom, hogy — mint mindjárt látni fogjuk — a stari-hári nyelvjárás tipikus nyugat-ruméliai nyelvjárás, de sem a boszniai, sem a magyarországi bosnyák-török nyelvjárás kérdését nem oldja meg, bármily fontos egyébként ezeknek a nyelvjárásoknak a szem|>ontjáhóI is. Úgy látom, nagyon régi település, mely századokon keresztül elszigetelve fejlődött. A nyelvjárás lényegében a köznyelvi magánhangzó-rendszert mutatja. Feltűnő az ö és ü hangok megőrzése; Boszniában nz ö, ü hangokat o, u képviseli, az ö, ü megmaradása az albániai törökre jellemző. (I,. Acta Or. Hung. XIII, 16 — 18.) Példák: yüs 'száz'; Çöyli 'falusi'; yürtler mennek'; éilzel 'szép', éögler 'ég',éörmisik 'láttuk'; ülmiş 'meghalt'; türÇi 'dal'; bukanam 'nagyanyám'; éün 'nap'; éütür 'elvinni'; éörül- 'látszani'; bürüm = buyurun; dügünéiler 'lakodalmas nép'. Az ö > 11 változást látjuk a következő szókban: dün- 'visszatérni'; çüpri 'híd'; ül- 'meghalni'; éütür- 'elvinni'. Nem látjuk a következőkben: çöyli 'falusi'; éögler 'egek'; éör- 'látni'. Jelentkezik a magas nyelvállású szóvégi magánhangzók nyugat-ruméliai törvénye: çöyli 'falusi'; ovayçi 'mezőre'; şkolayÇi 'iskolába'; alti 'hat'; çüpri 'híd'; akilli 'okos'; baganalari 'gyermekeket'; türÇi 'dal'; onunéi 'tizedik'; çaşi 'piac'; salli 'kedd'; buni 'ezt'. A -mi§ suffixumnak csak ez az egy alakja van: anglumamifim 'nem értettem'; éitmisim 'mentem', beklemişim 'vártam', éörmisxk 'láttuk', ül iniş 'meghalt'; dogmiş 'született'; yaşamiş 'élt'. A szóbelseji t > ı változás: hu bize begemli ezt mi kedveljük'; cendintn 'az ő'; benim elim 'az én kezem'; senin 'a te'; -mişım: I. az előző liekezdésben; éeldtrn 'jöttem'; biz éelmistk 'jöttünk'; siz éelmismtz 'jöttetek'; çürütmesin 'nem szabiul, hogv lássák'; yigirmi 'húsz'. 151