Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A magyarországi oszmán-török nyelv. Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból: Nyelvtudományi Közlemények LXIX (1967), 57-109.

I Itt meg lehet magyarázni: Gcorgievitsnél nincsenek délszláv jövevényszókellenben magyar elemek vannak: »dil* 'meridies', »on* 'plumbum', »nielf* 'lingua', »hass* 'venter' (»eleuen* 'lebendig', — ez talán csak alkalmi átvétel, vö. HEFFENING, 91, 96 — 97. 1.). Ezek Magyarországon kerültek bele az ő Törökországban szerzett nyelvtudásába és itt kerültek bele, a magyarországi bosnyák-török nyelvből a bosnyák-török nyelvi sajátságok is. A /•, <j hangoknál azonban megtartotta a törökországi kiejtést. Georgievits nyelve tehát egészen más alakulat, mint ahogyan HEFFENING gondolja (90—93. İ.), nem kisázsiai és az Isztambulban lieszélt nyelvjárások jellemzők rá elsősorban, hanem a magyarországi bosnyák-török nvelv. Aa stari-bári török nyelvjárás Mikor 1956 szeptemberében Albániában jártam, megismerkedtem Táhir Dizdárí tiranai könyvkereskedővel, aki az albán nyelv török elemeivel foglalkozik s ezekről egy 7000 szót tárgyaló munkát Irt. Munkája nem szaktudós műve, de rengeteg adat van benne. A Studime Filologjike, a tiranai egyetem egyik folyóirata, Huazime orientalizmash ne shqipet (Emprunts d'orientHİismes en albanais) címen most — úgy látom, rövidített — részleteket közöl Indole. Tőle hallottam, hogy Bar-ban, a régi Antivarihan, a montenegrói kikötővárosban, beszélnek egy török nyelvjárást, mely erősen eltér nz ismert balkáni nyelvjárásoktól. Elképzelhető, mennyire érdekelt ez a nyelvjárás. Albániában egyetlen török falut vagy települést nem találtam, nincs ilvcn Hercegovinában és Boszniában sem. Hogy Montenegróban van, arról sem Ixszélt nekem senki, csak Dizdárí. Érdeklődtem, de azt a választ kaptam, hogy Bárban törökök nincsenek. Az ősszel (1966) Szarajevóban beszéltem szaktársaimmal a kérdésről, s egyikük, Vanco BoSkov, pár nap múlva arról értesített, hogy Bárban, illetőleg egy Bér melletti faluban valóban ln-szélnek törökül, — Szarajevóban él egy nyugdíjas tisztviselő, aki évtizedekig dolgozott Bárban s az közelebbi adatokkal fog szolgálni. Meglátogattuk az illetőt, s ő megerősítette a fenti értesUlcsckct. A falu neve Stari = Eski-Bar ('régi Bar ), négy és fél kilométerre van Bar-tól. Említett látogatásunk alkalmával a háziasszony megjegyezte, hogy az eszki-báriak sajátságos török nyelven beszélnek, a gyermek neve náluk bagana. Többet nemigen tudtak mondani a nyelvjárásról, s nem sikerült kapcsolatba kerülnünk azzal a pár bári enilx-rrel sem, akik Szarajevóban élnek. Csak hat najx>m volt már a munkára, ebből négy nap az utazás Bárba és vissza, de elhatároztam, hogv ha két napra is. lemegyek Bárba. Filipovié professzor és Svetozar Markovié bölcsészet kari dékán melegen támogatták az iigvet, kitűnő kísérőt is adtak mellém, Vasja Sterlé szlovén származású fiatal turkológus személvében, aki nemcsak mindent megtett, hogy segítségemre legyen, hanem lelkesen vállalkozott arra is, hogy a nyelvjárás részletes ismertetését meg fogja csinálni. November 15-én megérkeztünk Bárba, másnap átmentünk Eszki-Bárha. Rendkívül nehéz helyzetben találtuk magunkat. Első utunk természetesen a falu kávéházába vezetett, amelyet mozgósítottunk, tie a 8—10 vendég között törökül tudót egvet sem találtunk. Kiderült, hogv egv három nyelvű (szerb, albán, török) területen vagyunk, ahol a szerb nyelv van általános használatban, tie emellett beszélnek albánul és törökül is. Elvezettek beiinünket egv Karnduzovié (Karagöz ) nevű, sajnos igen öreg gyümölt-skercsketlő150