Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - A magyarországi oszmán-török nyelv. Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból: Nyelvtudományi Közlemények LXIX (1967), 57-109.
100 zetekben tengődött Törökország különböző részein; Isztambulban évekig tartózkodott. 1547-lion vitája volt egy mohamedán teológussal Nagyváradon. Több munkája van (pl. ,,I)e Turcorum ritu et eaerimoniis" 1544), ezeknek több kiadása, bennük török szavak és szövegek találhatók, — mégpedig 1. egy nagy török szójegyzék (HEFFKNING, 20 — 25. 1.); 2. egy „dialógus" (uo. 25 — 27. I.); 3. egy „prognoma" (6 sor); 4. a Páter noster, 5. az Ave Maria, 6. a Credo és 7. egyéb kisebb feljegyzések. Ebből semmi sem eredeti, az egész Georgievits alkotása. A szöveg tehát nem elsőrangú s még hozzá nehéz átírási problémákat ad. Elsősorban nyugat-ruméliai sajátságokat mutat. 1. A magas nyelvállású szóvégi magánhangzók közül csak az i-t ismeri. HEFFENINQ (26. I.) varrni, yokan-féle alakokat olvas, mert hiszen a törökben ez a szabályos alak. Igen, de a nyugat-ruméliai nyelvjárásokban rarmi és yokari a szabályos alak. HEFFENINQ kivételesnek tartja az » hangnak »e«-vel való átírását (43. I.) — de idéz rá a csekély anyagból vagy húsz jiéldát —, s azt mondja, hogy Georgievits nem tesz különbséget az t é« i között, holott általában pontosan különbséget tesz; reá a »kézit 'leánya' átírás jellemző, mely Ltci-nak olvasandó. Az ı hangnak »e«-vel való jelölése az HIK-ban is, más nyelvemlékekben is világosan megállapítható. (Emellett az »e* az e hangot is jelöli.) 2. A -miş suffixum csak t magánhangzóval fordul elő. 3. Az ei'ine (Vidin) típus is megvan GeorgievitHiiél (»ettigleremozit = ettiglenrnozi 'tevésünket', » pryııer« peynir 'sajt'). 4. ö > o, ü > u, 1. DTVidin, 27. Georgievitsnél egyetlen ö vagy ü sem fordul elő, helyükön, a »»lorth* 'négy' esetét kivéve, mindenütt »ıı« van, de HEFFENINQ az isztambuli nyelv alapján a megfelelő esetekIKUI ii-t, a »dorth* 'négy' esetében ö-t olvas. Vö. albániai drrrt AOH XIII, 17. 5. A -lar, -ler típusú suffixumok vokalizmusa Georgievitsnál a ..normális" (HEFFENINQ) használatot tükrözi. 6. Az ö > ü (»ut) változás Georgievits török nyelvélien általán»». L. a 4. [Hintót; HEFFENINO, 47. 1., § 5; DTVidin, 33 — 4<>. 7. Az intervokaliku8 <j Nyugat-Rumcliálmn is, Georgievitsnél is megmaradt. 8. A y-praesensre Georgievitsnél nines adat. Georgievits török nyelvében tehát egy nyugat-ruméliai nyelvjárás jellemző vonásai látszanak. Ez világos, de most jönnek a Ixnivodulmak. Azt várnánk ti., hogy Georgievits, mint horvát emln-r, a nyugat-ruméliai nyelvjárások nyugati változatát, a bosnyák-törököt In-szélte. Erre vall a második szótagbeli t > a: IIIK »inkaıı* 'pn>|H-' < yakın (I. fent, 77. 1.) — Georg. »»•harangsia* 'formica' < karínra (HEFF. 53. I.). azután a nem els»'í szótagbeli u-nak o-ra való változása: 1İIK »bizim* ~ »bizonı* 'a mi' (I. fent 81. 1.) — Georg. »bizoııı* (HEFF. 4!» — 50, 54, 61. I.), — mindkét n yel vem lék lien szám»>s [Hildával; a szóvégi n eltűnése: Georgú'vits »itsi* '-ért' — 1st. içtin — Kiistendil: içi (saját feljegyzésem 1953-ból, I. DTVidin, 74; ezt a jelenséget itt említem, bár boszniai adatom nincsen. HEFFENINQ inkább hibának gondolja,de nem az.) Mindezek a bosnyák-török sajátságok megvannak G orgievits török nyelvében. De hiányzik Georgievitsnél a boszniai török nyelv legfontosabb kritériuma: a köznyelvi k- í/ nek y'-vcl és r'-vel való képviselete. A dolgot azonban 149
