Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - A magyarországi oszmán-török nyelv. Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból: Nyelvtudományi Közlemények LXIX (1967), 57-109.
100 és félműveltek sokszor ejtettek ö-t és U-t. SAX dziildi 'nevetett' alakot ad (ZDMG XVI, 758). 5. Az a, e vokalizmusú suffixumokra ilyenféle példák vannak: Martcllini: »bascie«'fejbe' 1:1, »iare« kedvesnek' 1:2, »bunda* itt' 1:2; »aie* 'holdnak' 1:3; »umrume* 'életemnek' 1:3; »haeipaié* (ifik i pöyı' a láb porához 1:3; »Leilasuna« 'Lejlájának' 1:5. Ezek a példák a négy strófából álló első dalból valók; szabályos alak csak kettő van benne, a »bunda* és a »lA-ilasııııa*, a többi a dalnyelv hagyományos alakja (a 4. strófában még »karé« fekete' alak is van, — vö. DTVidin 401). így megv ez tovább; a ti. verslam »dóriadé* tengeren' — »karadé* 'szárazföldön' alakpár van. Mindebből az látszik, hogy az illeszkedés a lieszélt nyelvijén nagyjában szabályos, a költői nyelvben a yâre 'kedvesnek' típu&ú alakok használatosak, ilyenek azonban a beszélt nyelvben is — különösen „úri" l>e8zédl>en — előfordulnak. 6. Az ö>ü(u) változás Boszniában nagymértékltcu el volt terjedve (vö. a DTVidin 34. lapján található térképvázlatot). TRUHELKA I.: »düzler* 'szemek'; »durdum* 'láttam'; »utrsiniz* (így) 'ötersiniz'; »uteriz« 'énekelünk'; II.: »durdıınmi* 'láttad?' (még kétszer dur ). A göz 'szem', gör- 'látni' leginkább megtartják eredeti ö magánhangzójukat és itt még ezek is M-val szerejK-lnek. (Vö. a h'iirniliizoric családnevet, itt 103. I.) De már a Martellini-szüvegckbcn, mindjárt az első dal első strófájában »giordum« alakot találunk s a negyedik strófában »giosi* 'szemet' alak van s ugyan itt »gionul« 'szív', az 5. strófában: »ulen* 'meghaló'. A második dal harmadik strófájában: »giueııp* 'göçiip", »giusup* 'çözüp', »gioksun* 'kebledet', »ııpup« csókolva', »ut[ljdurmeli* 'meg kell (engem) ölni', wlughmeli* meg kell (engem) verni'. Az ö tehát itt a kérdéses szempontból körülbelül úgy viselkedik, mint Vidinben. 7. A g itt is mindig megmarad. Truhelka II.: »cagı.r-* 'hívni'; »sevdudumi* 'kedvesemet'. — Martellini: »eirpugium« 'szcmpillám' 1:2; »doghar* 'felkelő' 1:3; »xatorgigbum* 'hogylétem' 1:3; »bagrun* [így] 'belsőmet' 1:4; »daghleri* begyeket'; *degildur« "(ők) nem' 2:1; »dughmelerun* 'gombjaid.' 2:3; »gioksun* kebledet' 2:3; »dughmeli* 'meg kell verni' 2:3; »oldugbum* 'levésem' 3:1; »aldugbi« 'vevése' 3:1; »aghu« 'méreg' 3:tí; »İH-gbler* ıırak' 7:5; »sag!ı« 'egészséges'; »dağlı — bagh — 8agb« 'hegv — kert — egészséges' 9:5. 8. A v-praesensra nincs adatom. Stari-Bárban megvan, de ezzel külön kell foglalkozni. Az I11K török nyelve és Georgievits török közlései w Georgievits török közléseit \V. HKFFENINO dolgozta fel „Die tiirkisehen Transkriptionstexte des Bartholomaeus Georgievits aus den .labren 1544 — 1548. Kin Beitrag zur bistoriseben Grammatik des Osmaniseb-Türkisehen" e. munkájában, 2 2 mely nagy szorgalommal és nagy gonddal'készült, de nem eléggé kritikus és ma már meglehetősen elavult. Georgievits magyarországi horvát családból származott, 20 éves kora körül a mohácsi csatában török fogságba került, s vagy tíz évig nehéz helya Deutsche Morgenlilnilisi'he (icscllschııft. l-eipzig 1942. ( Aliliamlhin^en lür die Kundé des Morgcnlttiidcs XXVII, 2). 148
