Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.

Legyen szabad a török lantos költészetet bővebben ismertetni Nem lényegtelen ez magyar szempontból; mint látni fogjuk, a régi magyar irodalomnak van egy verse, mely a török lantos költészet legkedveltebb formájában van írva, sőt erre a versre vonatkozólag felmerült az a vélemény is, hogy Balassa írta. De ha nem is így volna a dolog, akkor is különösen fontos ez a költészet Balassa török irodalmi kapcsolatainak megértése szemponíjából is. Balassa feltétlenül ismert török lantosokat, sőt feltehetjük, hogy ezek segítségével ismerkedett meg a török irodalommal. Ezekről eddig alig történt említés tudományos irodalmunkban. Nem ír a török lantos költőkről természetesen Takáts Sándor sem, Rajzok a török világból c. művében. Ha tud róluk, még elevenebb és színesebb képet ad „A török-magyar énekesek és muzsikások" c. fejezetében (i. m. I, 1915), amelyhez különben a turkológus egyébként is tudna egyet-mást megjegyezni és hozzátenni. A lantos költő régi török neve 'ásiq (ásik) 'szerelmes, aki elmerült az Isten iránti misztikus szerelemben'. Az ásik a régi török világ közismert alakja; ott van mindenütt, ahol közönséget talál magának, az utcán, különféle összejöveteleken, katonák között, főleg a „végeken", hadihajókon, ünnepi alkalmakon, sétáló- és kirándulóhelyeken, mulatóhelyeken, kávéházakban, bozaházakban, derviskolostorokban, — ott énekel mindenütt és énekét egy gitárforma hangszeren (tambura) vagy hegedűn (kamana, cöjür) kíséri. Vagy a saját énekét adja elő, vagy más szerzeményét. Az ásik-költészet egyik tárgya a szerelem, itt-ott misztikus vonásokkal, azután a hadi élet — szárazföldön vagy tengeren —, hősök és a hadi élet dicsérete, egy szultán, egy kiváló vezér, egy hadjárat, egy ország vagy város helyei, egy hadi esemény, egy harc között eltöltött élet emlékei és egyebek. A szerelmi és hadi élet leírásával vegyül a természet szépségeinek leírása (tavasz, virágok stb.). Vannak vallásos tárgyakról éneklő ásikok is. Gyakori tárgy az iszlám dicsősége, gyakori a harci és a vallásos gondolatok összesző vése, a világ múlandóságának emlegetése. A török lantos költészet emlékei a XVI. századdal kezdődnek, de ebben a században még nem nagy számúak és az egyes emlékekhez problémák fűződnek. Bőven vannak emlékek a XVII. századból. E költészet nyelve a népnyelv és az irodalmi nyelv között van, némely ásik nyelve egészen közel van a népnyelvhez, sőt — különösen kezdetben — tisztán a nép nyelvén író ásikokkal is találkozunk. Versmértékük is népies, tehát szótagos, különösen a XVI. század közepéig (a török „ősi nyolcas"); később a lantos költészetbe is behatolnak a müköltészet időmértékes farmái. Az ásikok nagyon népszerűek s török területen kívül is ismeretesek voltak. Az ásikiköltészet művelői között akadt egy krími kán is. Az örmények is átvették e török népénekesek költészetét — mint Köprülü kimutatta —, sőt átvették nevüket is (aftug); az 90 5