Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.

asug szó megvan a grúzban is.

1 Az azerbajdzsáni tatároknal az ásíkköltészet éppúgy el van terjedve, mint az oszmán-törököknél. Az ásik-költészetnek sok magyar vonatkozása van. A török hódítással hazánkba került törököknél, akiknek száma nem volt kevés, ugyanolyan szerepet játszottak az ásikok, mint a török birodalom más hasonló területein. Magyarország egy részének meghódítása, Buda birtokba vétele nagy esemény volt, erről a birodalom ázsiai és afrikai részeiben is énekelt egy-egy vándor lantos, aki esetleg az egyik évben Budán, a másik évben Tuniszban szórakoztatta török közönségét. A török lantos költészetnek egyik becses, egyik legrégibb, hitelesen a XVI. századból való emléke éppen Magyarországon íródott, magyarországi eseményekre, tatai harcokra vonatkozik. A Deli Bajazid elestéről írt ének ez, szerzője Kul Piri. Abban a jól ismert, 1590 tájáról való, bécsi gyüjtelékes kéziratban maradt fenn, amelyben „Divínyi Mehmed" magyar dala is található. Mordtmann adta ki a Literaturdenkmáler aus Ungarns Türkenzeit 135. lapján, — elég gyenge fordítással, melynek több helyét a Körösi Csoma-Archivum II. kötetében (376—77. 1.) javítottam. A régi 8 szótagos versben van írva, tizenkét verspár, rímképletc xaxa, bbba, cccaés így tovább. (E formáról még lesz szó.) A XVII. századból maradt fenn olyan ásik emléke is, aki Magyarországon élt. (Ilyen természetesen több volt.) Ez Temesvári! Gázi Ásik Haszán (Köprülü, Türk Sazşairleri II, 75). Versei és hírneve még a XVIII. század végén is éltek a végeken; dervis, harcos és költő volt egyszerre. Buda elestére írt költeményét szerte a birodalomban, a szultáni ház köreiben is, énekelték. Megénekelte Belgrád elestét és Temesvárról is írt egy szép verset („Temesvár éneke"). II. Musztafa szultán 1695^ben, lugosi győzelme után, maga elé hívatta a táborban tartózkodó Haszánt, előadatta vele verseit, melyeket a költő lanton kísérts a szultánnak annyira tetszettek a versek, hogy megjutalmazta és napi járandóságot adatott neki. A karlócai béke (1699) után az akkor már valószínűleg öreg költő visszavonult a harcoktól, meghúzta magát egy Temesvár-környéki faluban, ahol dinnyetermesztéssel foglalkozott. Haláláig minden második évben elment zarándokúira Mekkába. A janicsárokkal szoros kapcsolatban levő bektasi dervisekhez tartozott, a bektasi hagyomány szentjei közé sorozta és csodás történeteket beszélt róla. „Budin türküsü"

4 (Buda éneke) c., öt versszakból álló verse (Köprülü, i. m. 127) időmértékes, a remei-mérték legkedveltebb alakjában van írva: - - - - I - I — I - - — Első sora: Gáldi dübnan bağladı háp dzümla ruhim der Budin Az első versszak magyarul így hangzik: Jött az ellenség s megszállta minden utamat, — szól Buda, Aki nem jön segítségemre, rajta száradjon ez a bűn, — szól Buda. 6 87